Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Gubernium fölébe egy tisztán királyi, udvari hatóság mint felügyeleti szerv kerüljön, a kincstári igazgatás terén eleve számítani lehetett egy ilyen változásra, annál is inkább, mert az Udvari Kamara a magyarországi kincstári igazgatás felett is felügyeletet gyakorol; a precedens tehát adva volt. Annak, hogy Erdélyben 1690 után nem került sor azonnal a kincstári igazgatás szorosabb kézbevételére az Udvari Kamara részéről, kettős oka volt: 1. 1690-ben a törökellenes háború még javában folyik. Mint a bevezetőben hangsúlyoztuk: egyelőre minden Habsburg-berendezkedés Erdélyben egy háborúban ideiglenesen megszerzett terület ideiglenes kormányzata — s még bizonytalan, hogy e területet a majdani (valójában csak 1699-ben megkötött) békében meg lehet-e tartani. E kérdésben óhatatlanul két tendenciának kell ütköznie. Az egyik tendencia az ideiglenesen birtokolt terület anyagi erőforrásainak minél erőteljesebb kihasználása (már csak a Birodalom állandó alkotórészeinek lehető kímélése érdekében is). Ez a tendencia érvényesül az ország (készpénz- és természetbeni) adóztatásában. A másik irányzat az ideiglenesen megszerzett ország vezető elitjének bizonyos kímélése, a háborús (vagy legalábbis közvetlenül front mögöttinek számító) terület belső békéje érdekében. A kincstári javak tekintetében a békekötésig ez a tendencia érvényesül. Annál is inkább, mert az adó behajtása (bármennyire is rettentő ennek súlya) egyszerű: az adóösszeget (készpénzben vagy természetben) az országban lévő katonaság éli fel, felhajtásához jelenléte is elég, szükség esetén bármikor igénybe vehető a végrehajtáshoz. A kincstári jövedelmeknél ez több óvatosságot igényel: a kincstári uradalmak népe elszökhet a hirtelen erős megterhelés hatására, a bányásznép is (a bányák egész sora tönkre is megy az 1690-es években), a külföldi kereskedő elkerüli az országot, ha a harmincadtételek emelkednek, vagy a harmincadolás módja másképpen előnytelenné válik. Vaskéz az adóztatásban, némileg kesztyűs kéz a kincstári jövedelmek terén — így foglalható össze a különbség. 2. A „kesztyűs kéz" 1699-ig tartó tendenciáját erősíti az a körülmény is, hogy a Habsburg Birodalom kincstári igazgatásában az 1690-es években nem a kincstári javak közvetlen kamarai igazgatásának tendenciája érvényesül. Közvetlen kamarai igazgatás vagy bérbeadás, monopóliumokra való kiváltságjuttatás: ezek az irányzatok még évtizedeken át fognak birkózni a Habsburg Birodalom kincstári igazgatásának területén. Természetes dolog, hogy egy olyan országban, amellyel szemben legalábbis bizonyos területeken nem árt némi kímélet, amelynek rendjei (köztük éppen a vezető elit néhány legbefolyásosabb tagja) igényt tartanak a kincstári jövedelmekből való részesedésre, ezek a bérleti, monopóliumtendenciák erősek lesznek. A bérleti rendszer egy elemét, a kincstári tizedek bérletét a kincstári berendezkedés a fejedelmi korszakból örökli; ez 1690 után lényegében változatlan marad. A többi kincstári jövedelmek bérleti rendszerének kiépülése Alvinczi Péter és társai követjárásával kezdődik. Abban a memorialisban, amit a rendek feltehetően a követek indulásakor, 1692. július 21—22. tájt adnak az erdélyi kincstári javakról, az a kérés szerepel, hogy az uralkodó a harmincadjövedelmeket (kivéve a marosváradgyai harmincadot, a szászvárosi és dévai vámot, amelyek jövedelmét a
