Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
mielőtt azonban szavazásra bocsátanak a kérdést, a katolikus rendek külön tanácskozást tartanak, s előbb arra hivatkoznak, hogy ők külön követük, Baranyai Gergely útján már kérvényt adtak be ez iránt, 173 nem állnak el ettől. A protestáns rendek álláspontja a bécsi képviselet kérdésében az, hogy Erdély egy referendariust tartson az udvarban (a főnemességből vagy a táblai ülnökök rendjéből), mellette egy-egy személyt a három natióból és egy titkárt. Ezek a négy bevett felekezetből kerüljenek ki. A rendek választják őket, s lássák el instructióval, tegyenek esküt Erdély törvényeire. Évente változtatandók. 174 Ez az ügyvivőség nem hozhatott volna döntést az Erdélyből az uralkodó elé fellebbezett perekben s más oda felterjesztett ügyekben, csak referálhatta volna őket az uralkodónak, döntését kérve. A rendek állásfoglalása ismét sürgette, hogy az ügyvivőség ne tartozzék a nádor, az országbíró vagy a Magyar Udvari Kancellária alá. Hangsúlyozta: az ügyvivő ne viselje az erdélyi alkancellár címet, ne állandósuljon tisztében — nem titkolva aggályát a következmények miatt, ha egy személy kezére adnák Erdélyt. Az állásfoglalást végül is a katolikus rendeket a vitában képviselő Haller János kincstartó és más katolikusok sem tartják rossznak, de kételkednek abban, hogy a Birodalom vezető elitje elfogadja-e ezt az elképzelést, hisz tudomásuk szerint a Magyar Udvari Kancellária protestatiót jelentett amiatt, hogy I. Lipót esküt tett rá: úgy bírja Magyarországot, mint a régi királyok — akkor viszont nem volt Erdélyi Kancellária. Most viszont van Diploma Leopoldinum s abban rendelkezések a kancelláriáról — vág vissza a Gubernium protestáns többsége. 175 A Birodalom központi kormányzata enged a Magyar Udvari Kancelláriával szembeni különállás kérdésében, de konkrét javaslatot vár a Guberniumtól az Erdélyi Udvari Kancellária létszámára és funkcionálására nézve. 176 Ennek némileg elébe is vág a kancellár számára 1693. április 29-én kiadott instructióban. Eszerint vagy a kancellár, vagy az alkancellár (bizonyos beosztottakkal) állandóan az uralkodó mellett tartózkodjék, terjessze az uralkodó elé a rendek köz- és magánügyeit, továbbítsa annak döntéseit a Guberniumnak s a megkereső feleknek. A király magának tartja fenn az alkancellár, a kancellária tanácsában szavazattal bíró referendariusok és más kancelláriai tisztviselők kinevezésének jogát (a Gubernium meghallgatásával). Ez a Kancellária erős függését jelentené az uralkodótól (még akkor is, ha a szerv felett a Gubernium és a kancellár gyakorolja a felügyeletet). Ami súlyosabb ennél: az instructio véleményezési jogot ad az Erdélyi Udvari Kancelláriának, sőt egyenesen felügyeleti jogot a Gubernium felett. Arra utasítja ti. az udvarban tartózkodó kancellárt vagy alkancellárt, hogy a király elé terjesztendőket vitassa meg a Kancellária tanácsában, és a többség véleménye szerint referálja a Kancellária nevében. A Kancellária álláspontjának kialakításánál meg kellett vizsgálni azt, hogy a Gubernium a törvények szerint járt-e el. 177 A Gubernium az Alvinczi által Bécsből leküldött Szentkereszti András útján már 1693. április elején tájékozódott a várható döntésekről. Egyelőre az időhúzás taktikai fegyveréhez folyamodott. 1693. április 4-én Alvinczinak írt rendelkezésében úgy foglalt állást, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária tagjait nem lehet országgyűlés nélkül megválasztani, azt pedig nem lehet addig egybehívni, míg I.
