Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Guberniumnak három fungáló tanácsosa marad: a katolikus Haller István (az országgyűlés és a királyi tábla elnöke) és két evangélikus (a szász comes Weber és a korábban alkalmatlannak ítélt Conrad). A Gubernium natiók szerinti összetételének kérdése 1698 előtt mint a felekezeti összetétel problémája merül fel, szász natiók és evangélikus felekezet ekkor lényegében egybeesvén. Az 1698. júniusi—júliusi országgyűlésen azonban már a szász natio követeli, hogy a Guberniumban a Diploma Leopoldinum szerint három szász tanácsos foglaljon helyet. 159 Minthogy a követelés teljesítetlenül marad, a szász natio, egyéb sérelmei közt, az uralkodó elé vitte ezt az igényét is, abban a formában, hogy a meglévő egy szász tanácsos mellé a szász comes tisztének végleges betöltésével lépjen a második, a harmadik tanácsosságot pedig a szebeni polgármester kapja. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis pedig (1700. január 9-i ülésén) a korai német nacionalizmus váratlan kitörésével reagál ugyan a szászok hasonló nyilatkozatára, de a három szász tanácsos követelésére elviekben az Alvincziana Resolutio sokszor hivatkozott kitételével válaszol (a kinevezés feltétele az alkalmasság). A korábban is fungáló szász tanácsos és a comes mellé pedig nem javasolta tanácsosi kinevezésre a szebeni polgármestert. I. Lipót elfogadta a Konferenz álláspontját. Egy további kérdést, a Gubernium tanácsosai (beleértve a főtiszteket is) által viselt más (törvényhatósági, királyi táblai) tisztségek viselését csak röviden érintjük. A fejedelemség korszakában bevett gyakorlat az, hogy a tanácsurak (a főtisztségviselők is) egyben törvényhatósági főtisztek is lehetnek, néhány esetben ítélőmesterek, sőt fiscalis directorok is. Ez a gyakorlat megmaradt az 1690—1708-i időszakban is (maga Bánffy gubernátor is viselt törvényhatósági főtisztségeket, a többi főtisztek szintén, a tanácsosok nagy része is). Szintén csak röviden foglalkozhatunk a Gubernium alsó tisztviselői karának kérdésével. Ez az alsóbb tisztviselői kar titkárokból, a Gubernium irattárát gondozó registratorokból s végül írnokokból áll. 160 A fejedelmi korhoz hasonló számú titkár, a korábbi egy conservatorral szemben (ha ti. ez a tisztség egyáltalán be volt töltve) két registrator — s a korábbiakhoz képest alapos csökkenés az írnokok számában (I. Apafi Mihály időszakában a Gubernium irodájának megfelelő nagyobb kancellárián átlagban kb. 20 deák dolgozott): ez az alsóbb személyzet. M űködés A Gubernium működése a megalakulást követő években a fejedelmi tanács gyakorlatának folytatása volt, bizonyos megszorításokkal. Ugyanúgy nem ülésezett állandóan, mint jogelődje. Ülései részben az országgyűlésekhez kapcsolódtak (akkor a tanácsosok ugyanúgy együtt voltak a gyűlés helyén, mint korábban a fejedelmi tanácsurak); ezenkívül ad hoc ülésszakokat vagy csak egynapos üléseket tartott, állandó székhely nélkül. 161 Az első években nincs nyoma annak, ami I. Apafi Mihály korában állandó gyakorlat volt, hogy ti. a gubernátor írásban kérje be a tanácsosok véleményét az eldöntendő ügyekről.
