Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

Ismét csak több a bonyodalom a Diploma Leopoldinumban említett negyedik főtisztség, a kincstartói méltóság körül. Az öreg Haller János 1694 őszén felkínálja lemondását a kincstartóságról az uralkodónak; az (1694. november 22-i rescriptumában) elnapolja a döntést.

119 Haller János rövidesen meghal. Helyére Apor István kerül, aki Bethlen Miklós szerint már az 1691-i jelölésnél egy-két szavazattal többet kapott Hallernél, de „per modestiam quasi cedálá Hallernak" a tisztséget, amiért Bethlen Miklós is, a rendek egésze is megdicséri. Bethlen utólag úgy látja, hogy Apor „kínálást és marasztalást várt volna".

120 Apor kapcsolatai azonban az ellenreformációs politika irányítóival kitűnőek, azok felismerik képességeit, úgyhogy az 1693. szeptemberi—októberi országgyűlés jelöli guberniumi tanácsosul.

121 Mielőtt még megerősítésére sor kerülne, az 1693. december — 1694. januári országgyűlés megválasztja országos főbiztosnak is.

122 1694. december 5-én kapja meg a guberniumi tanácsosságot.

123 Pár nappal e tisztébe esketése (1695. március 11.) után, 1695. március 23-án az országgyűlés őt jelöli a lemondott Haller János utódául.

124 I. Lipót 1696. március 18-án nevezi ki e tisztségre.

125 1699-ben megkezdődik a fentebb már említett menekülése tisztéből; 1703-ban bukik felfelé belőle. A tisztséget formailag betöltik: I. Lipót 1703 júniusában az addig erdélyi udvari alkancellárt, a szintén katolikus Káinoki Sámuelt nevezi ki a tisztségre.

126 A Rákóczi-szabadságharc körülményei közt azonban sem arra nincs mód, hogy Káinoki Erdélybe utazzék tiszte elfoglalására, sem arra, hogy onnan menjen fel új alkancellár az Erdélyi Udvari Kancellária vezetésére. Káinokit Bécsben, alkancellári funkciójában éri a halál 1706-ban. A kincstári tiszt 1708-ig nem kerül betöltésre. A rendek s egyben a királyi tábla elnökének tisztsége, amely a fejedelemség korszakában rangban a harmadik főtisztség volt az ország generálisa és a kancellár tisztsége mögött, nem került be a Diploma Leopoldinum főtisztség-felsorolásába. Az ok feltehetően Bethlen Miklós hatalmi féltékenysége. A kettős elnöki tisztséget 1690 előtt és egy ideig utána is Székely László tölti be; minthogy a kancellári tiszt 1679 vége óta betöltetlen, ő Teleki mögött a kormányzat második embere, Zernyest után pedig az első. S Székely László még elbetegesedőben is (1690 utolsó hónapjaiban már Bánffy György a kormányzatot egyelőre vivő status consilium — az 1690 előtti fejedelmi tanács — vezető egyénisége) nyomaszthatja a gubernatorságra aspiráló Bethlen Miklóst. Az egykori Jenő vidéki kisnemes az Apafi-kor egyik legnagyobb karrierjét futja meg, a Teleki Mihályéval mérhetőt, hisz ő jóval lejjebbről indul. Politikai helyzetmegítélései borotvaéles észre vallanak, s személyi bátorságát sem érheti gáncs: a legéletveszélyesebb helyzetekben jár főkövetként a Portán. Sok realitásérzékkel megmarad a második embernek Teleki mögött. Ismételjük: a rendek és a tábla elnöki tisztének kihagyása a főtisztségek sorából Bethlen Miklós személyi averziójának tudható be. Székely László azonban 1692. február 27-én meghal.

127 Utódlása (nem a Diplomában foglalt főtisztségről lévén szó) nem okoz gondot: Bethlen Elek, Gergely testvére (1692 előtt is a fejedelmi tanács tagja) veszi át a tisztséget — változás nem történik a vezető elit hatalmi csoportjainak súlyában, hiszen Székely is, Bethlen Elek is a volt Rákóczi— Kemény-párthoz tartozik, a felekezetek súlyában sem, mindketten reformátusok