Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

Máramaros megye főispánja is, maga szeretné Huszt uradalmát megszerezni — de a jól tájékozott Bethlen nyilván érzékeli II. Apafi Mihály helyzetének kényes voltát is. A döntés, I. Lipót 1696. február 24-i rescriptuma, ennek az ajánlatnak a mérlegelésével is születik, de sokkal tágabb formában. Az uralkodó arra utasítja a Guberniumot, hogy vegye ki a hűségesküt II. Apafi Mihálytól, s utána jelöljön ki neki helyet az országgyűlésen a legelőkelőbb főurak között,

66 s egyben intse az uralkodó iránti hűségre. Fogaras és Gyulafehérvár uradalmát készpénzre váltsák vissza tőle; minthogy azonban a dolgok jelen állásában nem volna tanácsos ezt az összeget átadni neki, azt Bethlen Miklós, Apor kincstartó és az egykori kuruc diplomata, most különböző császári tisztségekben működő Absolon Dániel kezéhez fizetendő ki (azok I. Lipót rendelkezése szerint fordítsák ezt az erdélyi főhadbiztosságnak a szászokkal szembeni adósságának törlesztésére). Az Udvari Kamara rendelkezést kapott, hogy Fogaras helyett Szatmár uradalmából adjon kárpótlást Apafinak.

67 A 20. évében lévő II. Apafi Mihály tehát ettől kezdve csak egy előkelő főrend — a Diploma Leopoldinum nyitvahagyott pontja így nyert lezárást. (Abban, hogy Huszt uradalmának elcserélése helyett Fogaras és Gyulafehérvár uradalmát váltják vissza Apafitól, Fogaras esetében katonai meggondolások játszottak közre — a szinte bevehetetlen ül erős vár és uradalma közvetlenül a havasalföldi határ mellett fekszik —, Gyulafehérvárnál pedig az a körülmény, hogy az uradalomra a Gubernium javadalmazásához volt szükség. Az a változás fő eleme mellett kevésbé volt lényeges, hogy Apafi a cserével még anyagilag is rosszul járt.) II. Apafi Mihály 1696. május l-jén le is teszi a hűségesküt,

68 ez azonban még mindig nem jelenti helyzete stabilizálódását Erdélyben. A Habsburg Birodalom központi kormányzata szívesebben látná Bécsben. Kinsky 1696. július 3-án jelzi Bethlen Miklósnak, hogy rá kellene bírni a császári udvarba jövetelre. A cseh főkancellár szerint ez mind Apafinak, mind a hazának javára lenne, így meg lehetne előzni az erőszakos fellépést és a botrányt. Utal arra is: I. Lipótnak is az az álláspontja, hogy ebben az ügyben körültekintően, a következmények felmérésével kell eljárni, de veszély esetén „velo levato agendum foret".

69 Amit a Habsburg vezető elit egyik legjelentősebb alakja a politikus módján ad elő, azt Veterani utóda, Rabutin főhadiparancsnok a maga ismeretes nyelvezetén közli az erdélyi kancellárral hadainak dobrai táborából (1696. július 18.). Tekintettel az Apafiról hozzá érkezett hírekre — írja —, barátilag figyelmezteti,

70 hogy az jelezze, ha szükséges Apafi személyének biztosítására karhatalom kirendelése. Ha az elmenekül, vagy a Gubernium késlekedése miatt a császár érdekeit sértő más dolgok következnek be, ő Bethlen Miklósékhoz nyúl mint kezesekhez, nem várva uralkodói rendelkezést a cselekvésre.

71 A megfélemlített Gubernium és maga Apafi sem mer ellenszegülni. A választott fejdelem 1696. augusztus derekán Bécsbe indul; Rabutin katonai kíséretet ad mellé. Nem tér vissza Erdélybe. 1697 áprilisában lemondatják fejedelemségéről. Az uralkodó nevében Kinsky terjeszti elé I. Lipót követeléseit és ígéreteit. Le kell mondania a fejedelemségről, s át kell adnia a portai megerősítéskor nyert athnámét. Ennek fejében 12 ezer forint évdíjat kap, amelyet a török háború befejeztével