Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

1. A FEJEDELMI TISZTSÉG KÉRDÉSE Sorra véve most a berendezkedés egyes kérdéseit, kezdjük II. Apafi Mihály fejedelemségének a Diploma Leopoldinumban nyitva hagyott kérdésével. Az erdélyi vezető elit a Diploma után is kísérletet tesz az ifjú fejedelem megerősítésének kieszközlésére. Az Alvinczi Péter vezette követségnek, alapinstructiója szerint, egyik fő feladata a megerősítés elérése.

61 A követség mindhárom, I. Lipóthoz benyújtott memorialéjában (1692. szeptember 3., 1693. január 3., március 14.)

62 első helyen szerepel ez a követelés, az Alvincziana Resolutio azonban a Diploma Leopoldinum álláspontját ismétli meg.

63 Az ifjú fejedelem körül a következő vihar 1694—1695-ben, házassága körül keveredik. II. Apafi Mihály 1676. októberi születésű; trónörökösök, nagyurak 18— 19 éves korban kötött házassága ez idő tájt nem ritka dolog. Bánffy, Bethlen Gergely és Elek szövetsége pedig házasság révén is magához kívánja kötni a talán mégis leendő uralkodót. Bethlen Gergely főgenerális egyik lánya már a gubernátor felesége, a másikat, Katát szánják Apafinak. Másutt már (a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis működését ismertetve) szólottunk róla, hogy a birodalmi vezető elit (az egyetlen Kollonicsot kivéve) nem tulajdonít túlzott jelentőséget a házasságnak; szerintük I. Lipót fegyverjogon bírja Erdélyt. II. Apafi Mihály 1695 júniusában megtarthatja lakodalmát (I. Lipót enyhe rosszallását jelzi az, hogy nem képviselteti magát rajta) — az ifjú fejedelem politikai sorsát nem ez dönti el, még csak nem is az, hogy rövidesen bizonyos fejedelmi attribútumokkal él. A döntő tényező itt is a törökellenes háború alakulása. 1695 szeptemberében a török túlerő Lúgosnál megveri Veterani seregét, az erdélyi főhadiparancsnok maga is holtan marad a csatatéren, s a birodalmi vezető elit, civilek és katonák, hónapokig pánikban vannak amiatt, hogy vajon sikerül-e Erdélyt megtartani, s hogy viselkednek ebben a helyzetben maguk az erdélyiek? A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1695. október 1-jei ülésén olyan rendelkezést javasol az ideiglenes erdélyi főhadiparancsnoknak, hogy az a Gubernium kérésére adjon segélyt annak a „felforgatók" ellen, s figyeltesse II. Apafi Mihályt és az „Übel gesünnten" viselkedését, megvédve ellenük a Habsburg-hű elemeket. Bizonytalan, hogy e rendelkezés hatására-e vagy a helyi Habsburg katonai parancsnokok riadalma következtében, a császári hadak majdnem ellenségként kezelik az ország népét, mert Erdélynek rebellis híre van (tegyük hozzá: a legcsekélyebb alap nélkül), úgyhogy a Gubernium 1695. október 16-án kénytelen a frissen beiktatott Káinoki Sámuel erdélyi udvari kancellárnak írni: eszközöljön ki I. Lipóttól rendelkezést Vaudemont ideiglenes erdélyi főhadiparancsnokhoz a hadak féken tartására.

64 Az 1695. őszi riadalom azonban alkalmat ad a Habsburg központi kormányzatnak II. Apafi Mihály helyeztének újabb rendezésére. Annál is inkább, mert az 1695 utolsó és 1696 első hónapjaiban Bécsben tartózkodó Bethlen Miklós kancellár 1696. január 8-án javaslatot tesz az Udvari Kamara elnökének, hogy a II. Apafi Mihály kezén lévő huszti uradalmat (a hozzá tartozó — nagy értékű — máramarosi sóbányákkal együtt) Szatmár megyei fiscalis jószágokra kellene elcserélni.

65 Bethlen javaslatának személyi tényezők a mozgatói, a kancellár, aki egyben