Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

biztosa azonban jónak látja a rendekkel újra elővétetni a kérdést, a nyers, politikátlan rendezést megelőzendő. 1692. április 19-én kezdődik meg a vita második szakasza, a protestáns rendeknek a katolikusokhoz intézett ajánlatával. A püspököt és a jezsuitákat illetően fenntartják korábbi álláspontjukat. Hajlandók viszont átengedni a kolozsvári óvári református templomot a katolikusoknak (azzal a feltétellei: ha a katolikusok Kolozsvárott templomot építenek, adják ezt vissza, s a templomhoz bírt beneficiumokra ne tartsanak igényt). A templom melletti unitárius iskolát azonban ne háborgassák a katolikusok. A megállapodásról szerződést javasolnak, amelyet a rendek erősítenek meg, s terjesszenek az uralkodó elé, majd kerüljön a Diplomába, onnan pedig törölni kell a második változat kiegészítéseit. Protestálnak arra az esetre, ha a másik fél mégis egyenesen I. Lipót elé viszi a vitát: ők is ezt fogják tenni. A katolikus rendek most (1692. április 20-i válaszukban) látszólag engednek: ha az érsek dispensatiót ad a püspöki rang kérdésében, ám legyen; ha I. Lipót jóváhagyja a jezsuiták be nem engedését, ők nem tehetnek róla (mindkét esetben biztosak lehetnek ti. róla, hogy az uralkodó és az érsek nem lép vissza e követelésektől), a kolozsvári templomot azonban a közölt feltételekkel nem fogadják el, s nem látják értelmét szerződésnek, s annak a rendek által való megpecsételésének sem. Úgy vélik, hogy az 1691-i diploma kiegészítésének törlése I. Lipót méltóságát sértené.

51 Hangsúlyozzák, hogy senki sem zárhatja el őket az ügynek az uralkodó elé vitelétől. A protestáns rendek 1692. április 20-án este adott viszonválaszukban fenntartják a püspököt, a jezsuitákat és a megállapodás szerződésbe való foglalását illető álláspontjukat,

52 s a katolikus rendek 1692. április 21-én, szintén nem állva el véleményüktől a püspök és a jezsuiták kérdésében, némi vonakodással készek a szerződéskötésre. Másnap újabb konferencia van e tárgyban Bethlen Miklós szállásán, majd megszületik a szerződés.

53 A püspökség kérdésében a két fél egyetértően kéri I. Lipótot, hogy a katolikus vikárius számára szerezzen az érsektől vagy a pápától dispensatiót a püspöki funkciókra. A vikárius jogköre és jövedelmei azonosak legyenek a protestáns superintendensekéivel, világi ügyekbe ő se avatkozzék. Korábbi világi jószágokra ne tartson igényt. Az iskolaügyben már mindkét fél leszögezi külön álláspontját: a protestánsok nem engednék be a jezsuitákat, a katolikusok továbbra is követelik ezt. Akadémia rangú iskolák felállításával kapcsolatban az kerül a szerződésbe, hogy vagy bármelyik felekezet hozhasson létre ilyeneket (másokéval azonos jogokkal), vagy egyik sem. A négy bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai személyeinek kiváltságai (különösen a tizedek vonatkozásában) azonosak legyenek. A Diplomából törlendő a katolikusok főtisztségviselését illető, általuk sérelmezett kitétel — de a vallásügyi vitákra vonatkozó 1691-i kiegészítés is. A protestáns rendek, korábbi ajánlatuk szerint, kiváltják a katolikus egyház és iskolák szükségére a zálogban lévő kolozsmonostori uradalmat, s további 15 ezer magyar forintot fizetnek a katolikusoknak egyházi és iskolai szükségleteikre. A kolozsvári templom ügyében azonban nem sikerül megállapodásra jutni, mert a katolikusok az óvári templom melletti unitárius iskolát s az épületben lévő református imaházat is követelik. Végül is az a megállapodás,

54 hogy a függőben