Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

után úgy rendelkezik, hogy e kérdéseket meg kell vitatni az erdélyi követtel, ennek azonban nincs nyoma, az október 10-i konferencián legalábbis megkezdik a Diploma szövegének felolvasását. Közben kerülhetett sor tehát az Erdély kormányzatának formáját meghatározó megbeszélésekre. A Gubernium és gubernátor elnevezés ismét csak a Habsburg vezető elit valamelyik, az erdélyi jogban járatos szakértőjétől indulhat ki, hisz a fejedelemség kori Erdély közjoga ismeri a gubernátor intézményét (ennek ismeretében támaszthatta Dunod is 1685-i követeléseit) — azt azonban a Ministerialkonferenz nem mérlegelte, hogy ezeket az elnevezéseket az 1670-es évek óta milyen ellenszenv kíséri Magyarországon és Erdélyben is. Az a két követelés, hogy a Gubernium tanácsosai, ill. a királyi tábla ülnökei közül legalább 3-3 katolikus legyen, ill. az uralkodó honfiúsíthasson erdélyi főtisztségre kinevezendő személyt, szintén a Habsburg vezető elittől indulhatott ki, s nem vall a legjobb politikai érzékre. Teljesen kimaradt a diploma szövegéből Bethlennek az az 1690. szeptember 30-i követelése, hogy Erdélyben a király ne állítson kamarákat. Az országgyűlések évi tartása Bethlen első előterjesztésében szerepel (Bethlen ehhez kapcsolódó másik követelése, az octavalis törvényszakok évenkénti tartása nem került a Diplomába). Az ország évi adóját illetően Bethlen első előterjesztésében 50 ezer forint, illetve 400 ezer forint szerepel, a Diplomában 50 ezer birodalmi tallér, illetve 400 ezer forint — ez a kérdés azonban, a háború folyván, egyelőre úgysem volt aktuális. Az 1690. szeptember 30-i előterjesztés azt várta volna el, hogy az erdélyi főhadiparancsnok helyettese erdélyi legyen; ehelyett kerültek a szövegbe az ismertetett határozmányok. Teljesen kimaradt a Diplomából Bethlen első előterjesztésének az a követelése, hogy a diplomát az angol, a svéd és a porosz király, továbbá a Német Birodalom protestáns fejedelmei garantálják, bár Bethlen igyekezett igénybe venni a protestáns országoknak a Habsburg uralkodó mellé akkreditált követeinek támogatását.

26 2. Bethlen Miklós Önéletírásában beszél egy, I. Lipóthoz benyújtott diplomatervezetéről, amelynek másolatát azonban elvesztette.

27 A tervezet Bethlen öregkori emlékezetében élő formájának egyes pontjai hitelesek (ő 1690. szeptember 30-i előterjesztésében valóban követelte az angol és svéd király garanciáját a Diplomához, amelyet a Ministerialkonferenz nem fogadott el), vagy közel járnak ehhez (az Önéletírásban Bethlen arról beszél: az ő követelése az volt, hogy csak három katolikus legyen a tanácsban — az 1690. szeptember 30-i előterjesztés ezt nem hangsúlyozza külön, természetesnek vélvén azt, hogy minden bevett felekezetből három-három legyen; a Diploma szövegébe, az Önéletírás előadásával egybehangzóan, a „legalább három" kitétel került), más pontoknál már az emlékezet tévedéséről van szó (Bethlen nyilván nem terjeszthette a Ministerialkonferenz elé azt, amiről az Önéletírás szól, hogy ti. a katolikus püspököt és a jezsuitákat zárják ki Erdélyből — az 1690-es évek végén azonban az erdélyi protestáns rendek makacs harcot vívnak a katolikus püspök Erdélybe engedése ellen, s a katolikus püspökség valóban csak Szatmár után szilárdul meg Erdélyben, a jezsuiták jelenlétét pedig de facto tudomásul vették ugyan, de az őket Erdélyből kitiltó fejedelemség kori törvényeket csak 1744-ben törlik el, nem kis nyomásra). Az