Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

I. AZ ELSŐ SZAKASZ (1690—1708) A történetkutatónak (különösen ha enged az I. Lipót abszolutizmusáról szóló teóriák vonzásának) hajlama lehet arra, hogy az 1690 utáni erdélyi hatalmi és ezen belül kormányzati berendezkedést egyértelműen, egyenesvonal úan egyfajta abszolutizmus helyi megvalósulási formájának, a koncepciónak az ottani specifikumokhoz való igazításának tartsa. Véleményünk szerint ennél jóval bonyolultabb dologról van szó. 1. A berendezkedés egészét befolyásolja az az alapvető körülmény, hogy 1690-ben a Habsburg Birodalom (ismert szövetségi keretekben) harcban áll a törökkel. Erdély, amelyet addig a Török Birodalomhoz fűzött 1661-ig meglehetősen laza, 1661-től valamivel szorosabb, de még mindig nem intenzívebb integrációt jelentő vazallusi kapcsolat, e tekintetben a Habsburg Birodalom számára kényes kérdés. Megszerezni a hadakozás során meg kell Erdélyt — de olyan megoldással, amely a Birodalom egész politikájának kereteit fenntartva, lehetőleg megnyeri vagy legalábbis nem idegeníti el az erdélyi rendeket és politikai elitjüket a császártól. Mindehhez taktikus módszerek szükségesek e politikai elittel és Erdély 1690 előtti hatalmi struktúrájával szemben — amit persze adott esetben ellensúlyoznak a hadakozás különböző primer szükségletei és az a körülmény, hogy a Habsburg Birodalom egy gazdaságilag-katonailag jelentéktelen kis országgal áll szemben. A Birodalom vezető elitje azonban 1699-ig, a karlócai béke megkötéséig nem lehet biztos abban, hogy a törökellenes háború eredményeképpen megtarthatja-e Erdélyt vagy sem. A Habsburg Birodalom kétfrontos háborút visel, s az előző évtizedek tapasztalatai alapján arra is kell számítani, hogy a nyugati fronton elérhetők kedvéért esetleg a török fronton lesz szükség engedményekre, a háborúval megszerzett területek feláldozására. Ez kétféleképpen hat: bizonyos óvatosságot eredményez ott, ahol politikai megoldásokról van szó, s a közvetlen katonai érdekek nyers érvényesítését más vonatkozásokban. 1699 e tekintetben cezúrát jelent. A Habsburg Birodalom ugyan a karlócai béke után nem egészen két évvel ismét harcban áll, de ez Erdélyre nézve már nem abban a formában hat ki, mint a megelőző majd egy évtizedben. Az ország adóterhei a háborús szinten maradnak, helyzete mint immár a Birodalom keleti katonai védbástyáé a Habsburgok számára megköveteli azt, hogy az erdélyi uralmikormányzati rendszernek erős katonai jellege legyen. Ahhoz 1699 és 1703 között nem fér kétség, hogy Erdély a Habsburg Birodalom része.