Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre
Azt látnunk kell, hogy a kérdés eldöntéséhez még nagyon sok részletkutatásra van szükség. Úgy hisszük azonban, hogy ezek elvégzése közelebb visz az 1711 és 1740 közötti Habsburg-állam jellegének megértéséhez. Annak a kérdésnek eldöntéséhez, amely Ottó Hintzének a porosz és osztrák államfejlődés között vont híres párhuzama óta áll nyitva: Mária Terézia uralmával kezdődik-e a Habsburgabszolutizmus vagy sem? * Vizsgálódásaink — úgy hisszük — legalábbis egy tekintetben választ adnak arra a nemzetközi történettudományban a 18. századi Erdéllyel kapcsolatban magát makacsul tartó véleményre, amely szerint Erdélyben e korban magyar uralom van. Az általunk elmondottakból nyilvánvaló, hogy erről, legalábbis e tekintetben, szó sincs. Erdély idevágó ügyeit nem magyar szakemberek (ismét hangsúlyozzuk: kitűnő szakemberek) döntik el, a Habsburg Birodalom központi irányítóinak (ismét csak nem erdélyi magyaroknak) vázolt politikai koncepciója keretein belül. JEGYZETEK 1 Ez a szerv nem tévesztendő össze azzal a Commissio Neoacquisticával, amelynek feladata az 1683—1699-i törökellenes háború nyomán felszabadult területek birtokviszonyainak rendezése volt, s amelynek szerepéről bőven olvashatunk a magyar polgári történetírás (elfogultságtól nem mentes) termékeiben. 1 1. Oeconomicum militare; 2. Hof- und Landwirtschaft; 3. Fiscalia; 4. bánya- és pénzverésügy; 5. sóügy; 6. vám- és postaügy; 7. general-conto (számvétel); 8. az e tárgykörökbe be nem férő egyéb ügyek (pl. a bankügy, a commercium támogatása). 3 Holl: G.St 372—377. 4 Az 1712 novemberében javasolt első 5 bizottság változatlan maradt. A hatodik bizottságba a vámés postaügy mellé bekerült a Commerzien ügykör is (commercium névvel ekkor nemcsak a kereskedelmet jelölték, hanem minden egyéb — ipari, sőt mezőgazdasági — gazdasági tevékenységet is, amely nem hagyományos volt), a hetedik bizottság feladata a bankügy és a „Projekten" intézése volt (az abszolutizmus kialakulásának korszaka Európa egészében tele van „projectum"-okkal, lángelméjü gazdaságpolitikai, egyéb politikai, stb. ötletekkel és csodabogarakkal egyaránt — esetleg a kettővel együtt, ugyanazon „projectans" ugyanazon müvében). A számvételi főbizottság a nyolcadik helyre került a sorrendben. Az 1712-i terv nyolcadik főbizottságának ügyköre feloldódott az előbbi főbizottságokéban. (L. erre: ÖZV l/l. 125—127.; Holl: G.St 386—387.) 5 A bizottságok most a következők: I. haubthofcommission (ez intézi a korábbi második bizottság ügyköréből az udvartartás gazdálkodását — Hofwirtschaft — és a Német Birodalom kincstári ügyeit — Reichscamerale); 2. haubtmilitar commission (ez a korábbi oeconomico-militaris főbizottság örököse); 3. számvételi főbizottság. Az udvartartás, a hadsereg fenntartása és a számvétel ügyének irányítása tehát egységes marad. A többi bizottságok már területiek: 4. Magyarország, Erdély, Szlavónia „und andere dahin confiniercnde provincien"; 5. a cseh korona országai, 6. az összes osztrák tartományok ügyei. (ÖZV 1/1. 131—132., 1/3. 203. skk.) 6 A Haditanács (1714. június 13-án az Erdélyi Udvari Kancelláriának küldött átiratában) leszögezi: a Birodalom keleti ügyeit „közvetlenül és kizárólag az Udvari Haditanács és nem más hatóság intézi". (EK : AG 1714:42.) Jegyezzük meg: a Habsburg Birodalom külügyminisztériumának funkcióját betöltő Hof- und Staatskanzlei csak 1742-ben jött létre. 7 Ennek az elvnek az 1718-i pozsareváci békével a Habsburg Birodalomnak jutott területeken (a Bánát. Olténia. Szerbia északi része) maradéktalanul sikerült érvényt szerezni.
