Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre
Az ifjabb Neffzer azután vette át a Neoacquistica-területek vám- és harmincadigazgatóságát, hogy az Udvari Kamara 1733-ban idő előtt felmondotta az 1730-ban Rebentischsel (aki rövidesen az erdélyi kamarai igazgatóság vezetője lett) és az idősb Neffzerrel a Neoacquistica-területek vám- és harmincadjövedelmeire nézve kötött bérletet. Az Udvari Kamara e jövedelmek növekedését várta attól, hogy újra saját kezébe veszi őket (megtartva, kincstári tisztviselőként, a bérlet korábbi adminisztrátorát). Az új kezelési forma azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a Neoacquistica-területek vám- és harmincadjövedelmei a kincstári kezelésbe vétel óta jelentősen (évi 40-50 ezer forinttal) visszaestek. A bizottság 1738. április 17-én emlékeztette feletteseit, hogy más rend volna szükséges a Neoacquistica-területek vám- és harmincadügyeiben, de a török háború miatt ez későbbre maradt. Neffzer viszont 1739 tavaszán amiatt tett panaszt, hogy szerinte a Bánátban s Erdélyben igen zavarosan intézik 88 a vám- és harmincadügyet: a temesvári kamarai adminisztrátor és Schmidlin erdélyi cameralis director vám- és harmincadügyekben rendelkezik, az erdélyi főhadiparancsnok és Schmidlin vámmentes borbehozatali engedélyeket ad ki Havasalföldéről. Hibáztatta Neffzer az Udvari Kamarát is, amely 1739. január 10-én, Neffzer Bécsbe való felutazása kapcsán, úgy rendelkezett, hogy az adja át a nála lévő iratokat és pénzt a bánáti kincstári adminisztrációnak, s az egész bánáti harmincadügyet, továbbá a Neffzer által Szegeden létrehozott bánáti vámkirendeltséget (Banatische Mauth Substitution) a bánáti adminisztráció alá rendelte. Neffzer vizsgálatot kért az ügyben. A bizottság, amely már 1738 tavaszán is Neffzert okolta a bajokért, úgy látta (1739. április 23.), hogy az Udvari Kamara rendelete a Neoacquistica-területek harmincadügyének 1734-i általános szabályozásán alapszik, s a Neffzer által felhányt zavarok oka épp az ő távolléte: Bécsből nem lehet igazgatni a Neoacquisticaharmincadügyet. Azt javasolta, hogy Neffzernek rendelkezni kell: haladéktalanul újra utazzék le a Neoacquistica-területre, ott vezesse az igazgatást, tartson helyszíni szemléket (e célra országonként jelentős összeg kiutalását javasolva), amennyiben ez a háborús helyzetben lehetséges. Ha Neffzer nem akarna lemenni, rendelkezni kellene az illető területek cameralis administratióinak és directióinak, hogy vegyék át a harmincadigazgatást. Dietrichstein, az Udvari Kamara elnöke azonban úgy döntött, hogy az udvari egészségügyi bizottság (Sanitátshofkommission) úgy rendelkezvén, hogy Neffzer ne hagyja el Bécset, míg az ellene szegezett vádak alól nem tisztázza magát, a Sanitátshofkommission döntését kellene sürgetni, s addig függőben kellene hagyni a dolgot. Néhány nap híján egy év telt el, míg a bizottság (1740. április 13-án) visszatérhetett az ügyre. A tulajdonképpeni döntés másutt született meg: Neffzert (aki vám- és harmincadügyi igazgatósága mellett a temesvári kamarai adminisztráció tanácsosi tisztét is viselte) Morvaországba helyezték át, s ez (a távolság miatt) összeférhetetlen volt a Neoacquistica-területek vám- és harmincadigazgatóságával. A bizottság valójában már csak a szükséges adminisztratív lépéseket tette meg, amikor Neffzer felmentését javasolta Neoacquisticatisztségéből, s vám- és harmincadügyi jogkörének átadását a területileg illetékes országos, ill. tartományi kincstári igazgatási szerveknek. Dietrichstein udvari kamaraelnök mindenben egyetértett a javaslattal.
