Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre
kiváltságlevél tervét (szeme előtt tartván a jelen gyakorlatot, a bányarendtartást s a neki legutolsó bécsi tartózkodásakor adott bányaügyi rendelkezéseket). Haan jelentésének arra a pontjára, amelyben (korábbi jelentésére hivatkozva) azt jelezte, hogy Brassó városa felkínálta bányák nyitását területén, a bizottság csak annyit jegyzett meg, hogy e bányanyitások engedélyezése már megtörtént. A radnai bányában Kropff a közeljövőben szándékozott szemlét tartani, így a bizottság ezzel kapcsolatban nem is foglalt állást. Annál inkább foglalkoztatta a bizottságot a fekete-körösi aranymosás ügye. Ott Csáky bíboros, váradi püspök és a kincstár érdekei ütköztek. Minthogy a bíboros hónapok óta nem válaszolt az Udvari Kamara azon megkeresésére, hogy ne akadályozza a fekete-körösi kincstári aranymosást, a bizottság most a Haditanács [!] útján tartaná jónak erről rendelkezni Csákynak. 82 1721-ben a bizottság két ízben is foglalkozik az erdélyi ércbányák termékei értékesítésének kérdésével. Előbb (március 14-én) a sebeshelyi vasmű termékeinek eladása a tárgy. A bizottság úgy határoz, hogy amennyiben a kohó több vasat termel, mint amennyire Erdélynek s az ottani arzenálnak szüksége van, meg kell próbálni a felesleget a Bánátba vagy Habsburg-Szerbiába eladni, vagy Havasalföldére. Haantól tájékozódást és jelentést várt erről. Néhány nappal 1721. április 9-i jelentésének bizottsági vitája után, 1721. május 25-én Haannak újabb fontos jelentenivalója akadt. Most az érckereskedelem ügyében. Dierling konstantinápolyi követségi titkár ajánlata alapján szerződést kötött egy makedóniai 83 kereskedővel az erdélyi higany értékesítésére. 8 * A kereskedő 3 éven át évi 120 mázsa higanyt vett át, mázsánként 200 Ft-ért, monopóliumot igényelve a Török Birodalomba való kivitelre. A bizottság (1721. június 13-án) ratifikálandonak tartotta a szerződést, de (mintegy a legfelsőbb pénzügyi s egyben gazdaságpolitikai körökben éppen uralkodó irányzat mutatójaként) szükségesnek látta leszögezni: minden monopólium és propolium káros lévén a közre, a továbbiakban ez kerülendő; a kereskedelem szabadsága („die Freyheit des Commercy") követelmény. A bizottság 1720-szal kezdődő, súlyában jelentős ércbánya- és kohóügyei tevékenységének záróaktusa az 1722. március 1 T-i ülés. Ezen elsősorban az akkor Bécsben tartózkodó Johann Franz Kropff erdélyi bánya- és pénzverésügyi felügyelő javaslatait vitatják meg. Kropff mindenekelőtt uralkodói rendeletet vár a Guberniumhoz az iránt, hogy a Constitutio Maximiliana Erdélyben is érvényes. A bányaügyi, ill. a bányaművelők közti viták megítélésére főbányabírói tisztség volna létrehozandó; ezt ő maga vállalná külön fizetés nélkül, csak a szükséges egy írnoknak kér javadalmazást. A bizottság tapintatosabb eljárást látott volna jónak a Constitutio Maximiliana bevezetésében. A bányarendtartás (a legújabb módosításokat tartalmazó szöveg) azzal küldendő le Haannak — szól a határozat —, hogy az vitassa meg a főhadiparancsnokkal s szükség esetén másokkal. Amennyiben Haan nehézségeket tapasztal a rendtartás bevezetésében, az ügy a Haditanáccsal közösen tárgyalandó meg. Közben az Erdélyi Udvari Kancellária is megkeresendő volna, hogy rendelkezzék ily értelemben a Guberniumnak. Annak nem látja akadályát a
