Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Rákóczi-szabadságharc alatti császárhüségükre hivatkozni, pedig a felkelés Magyarországon a reformátusok közt kezdődött [?], Erdélyben szintén. Thököly felkeléséért, a Wesselényi-összeesküvésért [!], Bocskai, Bethlen hadjárataiért is kizárólag a protestánsokat teszi felelőssé. A katolikusok sem az előkelő családok, sem az érdemes, tisztségekre alkalmas személyek tekintetében nem állnak a reformátusok mögött, ha pedig e felekezethez hozzászámítják az ország alacsonyabb sorsú katolikus lakosságát, az örményeket, bulgárokat, az unitus románokat és a Német-, Cseh- és Morvaországból Erdélybe telepedett katolikusokat is, ez teszi ki az ország többségét. Ha pedig többségben vannak, a többségi elv alapján járhatnak el a reformátusok ellen; ha nincsenek, a nem katolikus erdélyi fejedelmek példájára is favorizálhatják saját felekezetüket. Egy (nem ismert) konferenciai határozatra s resolutióra hivatkozva állítják, hogy paritást sem kell tartani katolikusok és protestánsok közt. 363 Ez a szám az 1733-i (unitus egyházi vonalon készült) összeírás eredménye. 364 Ez a vágás a szászoknak volt célozva. 365 Aggodalmuk jogos volt. A Gubernium és a rendek által a guberniumi tanácsosi helyekre tett felterjesztésekben valóban nem szerepelnek unitáriusok. 366 A fejedelmi tanácsban valóban csak a szász comes helye volt állandó, mellette időszakonként szerepelt második szász tanácsúr is. 367 Ez nem helytálló. 368 Az 1715. október 13-i Konferenz-határozat és az ezt követő resolutio ezt tételesen nem mondja ki, csak az unitáriusoknak a tisztségekből való fokozatos kiszorításáról beszél. 369 A Konferenz itt sem követte az országgyűlés jelöléseit. Wesselényi István tanácsosi helyére a reformátusok közt is, abszolút értelemben is a legkevesebb szavazatot kapott ifj. Bánffy Zsigmondot javasolta, a szintén református Kemény László helyére Naláczi Józsefet, aki nem is szerepelt a rendi jelölésben, az evangélikus Sámuel Conrad helyére a szász natio által második helyen jelölt Stephan Filstich brassói albírót, a szász katolikus Sámuel Vest helyére a szintén katolikus Sámuel Herbert brassói tanácsost és titkárt, aki szintén nem került be a rendi jelölésbe. 370 A konferencia itt nyilván a Gubernium működését szabályozó rendelkezések összességére gondolt. A hatóságnak ti. nem volt kifejezett instructiója. 371 Ez ekkor, mint már utaltunk rá, Szeben. 372 Ez adja meg a katolikus püspök rövidesen kialakuló első tanácsosságának a jelentőségét. 373 Az előző alkancellár, Kornis Zsigmond a gubernatori tisztségbe kerülvén, III. Károly 1713. március 31-én rendelkezett a Guberniumnak új alkancellárra való javaslattételre. Az ügy a rendek elé került, s a katolikus rendek három személyt jelöltek azzal a (nem helytálló) indokolással, hogy őket illeti meg a jelölés joga e tisztségre. Jelöltjeik Kászoni János, Káinoki Ádám és Pettki Dávid voltak. A Gubernium Kászonit javasolta első helyen, s ezt közlésszerűen (communicative) a rendek tudtára adta. Az országgyűlés azonban úgy vélte, hogy az alkancellár jelölése a rendek összességének a joga. A katolikusok vitatták ezt. Erre a másik három felekezet is jelölést tett, kihagyva belőle Kászonit, s Káinoki Ádám és Pettki mögé felhozva harmadikul Mikola Lászlót. (EK:AG 1715:80.) 374 Alsó-ausztriai család sarja (a Vaszlai név magyarosítás); az első lajtántúli tisztségviselő az Erdélyi Udvari Kancellárián. 375 „Cur Referandarii Reformati resolutio in Cancellaria Transylvanica tot Annis remoratur?" — olvassuk egy keltezetlen (hátoldalán viszonylag egykorúan 1736-ra datált) felterjesztésükben a Ministerialkonferenzhez. (EK:AG 1736:31.) 376 Mint a Gubernium esetében, itt sem tartottuk szükségesnek ismertetni azt a néhány rutinjellegű kinevezési ügyet, amelynek semmilyen történeti érdeke nincs. 377 „piacet et serio tam Generáli quam Gubernio demandandum est, ut opinio certe et clare remitatur" [sic]. 378 EK:AG 1731:60. 379 Az erdélyi magyar evangélikusok nagy része is a szász natio keretei között él. 380 E resolutio Ministerialkonferenz-i előzményének nem találtuk nyomát. 381 A rendek elnöke 1734-ig, Wesselényi István haláláig guberniumi tanácsos is volt. 382 Kincstári jogügyigazgató; lényegében főállamügyészi funkciót tölt be. 383 „salva tamen Candidatione". 384 EK: AG 1737:161. A királyi tábla instructiójának kérdését másutt tárgyaljuk részletesen.