Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

121 A kihallgatásra 1. Werdenburg titkár feljegyzését (Vortr. Karton 7.). 122 A kívánság mögött bizonnyal az erdélyi vezető eliten belüli csoport-, ¡11. személyi harcok keresendők. A gubernatori tisztségre való jelölésnél Bethlen Miklós, ismeretesen, nem sokkal szorult Bánffy György mögé. Most nyilván ő vág vissza így, a tanács uralmát szegezve a gubernátoréval szemben. 123 Ez további megszorítást jelentene még Bethlen Miklós ismertetett 1690. november 13-i előterjesztésével szemben is, amely a pereknek az udvarba való fellebbezéséhez hozzájárulna, csak azt kötné ki, hogy ezeket az uralkodó jelenlétében tárgyalják. 124 Az erdélyi követek 1691. szeptember 5-i memorialisa 1—8. pontját egy keltezetlen, aláíratlan összeállítás tartalmazza. (Vortr. Karton 7.) Ugyané pontok kivonatát és a szökött jobbágyokra és a Debrecen adójára vonatkozó összeállítást találjuk a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1691. szeptember 11-i üléséről készült feljegyzésben. (Uo.) 125 Kinskyn és Waldsteinen kívül jelen van Rosenberg-Orsini, Strattmann és Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg is. 126 Ennek fiem találtuk nyomát. 127 Az 1691-i Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis-ülések azon anyaga, amelynek lelőhelyét nem jeleztük külön, szintén a Vortr. Karton 7.-ben találhatók. 128 Testvérük volt Bethlen Farkas, Bethlen János bukása után egy ideig helyettes kancellár, majd a kancellári tisztség tényleges viselője. 129 Az ülésről készült feljegyzés a „dubitatrice" határozószót használja. 130 Vortr. Karton 8. 131 EOE XXI. 26—27. 132 „Cardinalis putat retinendum, sed peregrinari jubendum." Az ülésről készült feljegyzés: Vortr. Karton 9. 133 Az erdélyi konferencia 1695. március 11-i üléséről készült jegyzőkönyv azon nem nagy számú feljegyzés közé tartozik, amelyek rögzítik a Konferenz egyes tagjainak állásfoglalását is. A jegyzőkönyv vezetője nem az elnöklő Kollonics alantasa lehetett, mert szinte keresi a bíboros állásfoglalásában az ellentmondásokat. 134 Waldstein: „armis pactam fide Generális vigilantia et armis tuendam esse". Öttingen: „armis tuendam esse". Windischgrátz: „armis tuendam esse Transylvaniam". Starhemberg: „armis Transylvaniam tuendam". Breuner udvari kamaraelnök: „armis de caetoro tutandum". Veterani: „vigilantia et armis tuenda Provincia". Heisler kifejezetten Veterani főhadiparancsnok hatáskörét növelné („Generáli Veterani majorem Authoritatem dandum"). 135 öttingen: „peiusque futurum si Transylvanianam quam Germanam ducat".. Windischgrátz „corruptis eius" [Apafi] „praecipuis servis" kipuhatolná, hogy az ifjú hajlandó volna-e elhagyni a Bethlen lányt, s német feleséget venni? Starhemberg: „cum Germana matrimonia tentandum". Breuner: „impediendum si fieri possit matrimonium cum Bethleniana et aliud tentandum cum Germana". Bucelleni: „matrimonium aliud tendandum cum Germana". Különös módon a négy jelenlevő katonai vezető közül három az, aki jobban érzékeli a német hercegnővel való házasságtervben rejlő veszélyt. Caprara nyíltan fogalmaz: „tentamen alterius Matrimony problematicum putat". Veterani: „matrimonium permittendum, quia impediri nequit". Heisler is engedélyezné a tervbe vett házasságot. Waldstein nem foglal állást e kérdésben. 130 Breuner: „bona Principis ab ipso auferendae". Bucelleni: „Confiscatio bonorum succedat". 137 Vortr. Karton 9. 138 „das Gubernium kheine Authoritát habe". 139 A katolikusok alkancellárul „proponunt aliquem Kálnoky" — olvassuk az ülésről készült feljegyzésben. 140 „prognosticare futura mala". 141 „Inquietes et incertae nobiles famíliáé respiciantur, ex promotionibus ignobilium orta." 142 A feljegyzés szövege szerint a katolikusok „desperare faciunt de prosperitate, et Religione". 143 Radnót birtoklása a következő években hosszan elhúzódó ügylet lett; az uradalomra ti. Bethlen Miklós is szemet vetett. 144 „detur ad usum fructum donec alius possessor apparuerit". Nem beszélve most a haszonvételadományozás szokatlanságáról, meg kell jegyeznünk, hogy még Kollonics is tájékozatlan volt az uradalom hollétéről — a jegyzőkönyv szövegébe ti. Sólymos helyett Sólyomkő került. (Vortr. Karton 8.) 9 Trócsányi 129