Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Lipót) háziorvosa, a bécsi egyetem professzora (ott egy időben felsőbb matematikát is tanít), sokszoros egyetemi rektor és még többszörös orvoskari dékán. Ő szerez lovagi rangot — az új talajon meggyökeresedő tudós utódai számára nyitva van a kormányhivatalnoki pálya is. Az utódok (az orvosprofesszornál egy-két esetben talán nem gyengébb, de kevésbé színes szellemek) már valóban kormányhivatalnokok. Az erdélyi konferencia résztvevője az orvosprofesszor testvérének unokája. 1711-től udvari kormányhatósági tanácsos. 1751-ben hal meg. Fia, Martin Josef Mannagetta, pályája nagy részét az alsó-ausztriai tartományi kormányzatban futja meg: kormányzósági tanácsos, majd tartományi kancellár. Innen egy időre udvari kormányhatósághoz kerül, majd alsó-ausztriai kormányzósági alelnök, végül alsó-ausztriai alhelytartó. ő szerez báróságot családjának (1753). Utódai már csak tartományi főtisztviselők. (Wurzbach 16. k. 382—384.) 71 Kochra és Zuanára 1. részletesebben munkánk „A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre" c. részét. 72 Hefenstockot illetően szintén munkánknak a 71. sz. jegyzetben említett részére hivatkozunk. 73 Ez a nagy szakhivatalnok ez idő tájt már a Haditanács adminisztratív tevékenységének lelke — s egyben céltáblája a Consilium Bellicumban trónoló tábornokoknak; mint polgári személy is a katonáknak, s mint nem arisztokrata is a nagyarisztokráciából való nagy katonatiszteknek. Ismeretes, hogy Khevenhüller egy ízben nyilvánosan felpofozza — s az is, hogy nagy fontosságú szakkérdésekben még évtizedekig élni kell szakértelmével. 74 Ránézve is 1. a 71. sz. jegyzetben idézetteket. 75 Távoli rokona a magyar prímás Kollonics Lipótnak. 1716-tól bécsi püspök, majd e püspökség érsekséggé átszervezése (1722) után bécsi érsek. (Wurzbach 12.k. 363—364.) 76 Erdély ügyeiben ekkortájt vitt szerepére 1. „Kísérletek a teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732—1739)" c. tanulmányunkat (Századok, 1983. 5. sz. és klny.), ill. munkánk harmadik részének („Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben") megfelelő szakaszát. 77 „Transylvaniae an per sua via ... quae loca petenda". (Vortr. Karton 7.) 78 „... quis commendans ponendus". (Uo.) 79 1687. október 27-én valóban meg is kötötte velük a balázsfalvi szerződést. 80 „Ad fraenandos Transylvanicos." 81 Vortr. Karton 7. 82 A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis üléseiről e korból való feljegyzések, említettük, töredékesek. így vitatható, hogy azok a kitételek, amelyek Heisler jelentése ismertetésének végén vagy utána következnek („formare factiones et praemys conservare allectos. et allicere praemys contrarios. Religionem") a tábornok javaslatai-e, vagy a Konferenz feleletei a saját maga által feltett kérdésre a teendők iránt. Mi az utóbbit tartjuk valószínűbbnek. 83 Uo. 84 „... pro conservanda sua Spe". 85 „Maneant [sic] forma Politica in suspenso." 86 Uo. A Teleki—Dunod—Csáky László-kérdésre 1.: Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig). Bp. 1972. 318—320. 87 „Considerandum qua cum intentione hae literae scriptae fuerint." 88 Vortr. Karton 7. 89 Erre néhány héten belül ismeretesen sor is kerül, Badeni Lajos hadműveletével. 90 Ez utóbbiak számát Bethlen Miklós előterjesztése érthetően kevesbíti. 91 A jegyzőkönyvszerü feljegyzés fogalmazása: „sed obstare motus timendos, et Religionis solicitudo". 92 „Status et tributum." 93 „... frustra quippe sit exercitio et fortalitys Pátriám custodire, nisi cor et anima habeatur". 94 Az ülésen (feltehetően már nem Bethlen előterjesztése nyomán) felmerült a kérdés: I. Lipót kicserélje-e Zrínyi Ilonát a Zernyestnél fogságba esett Heislerrel, s mit válaszoljanak Thököly többi követelésére? A feljegyzést 1.: Vortr. Karton 7. 95 Bethlen feltehetően magyarázatul fűzte hozzá ehhez azt, ami szerepel a Konferenz üléséről készült feljegyzésben, de nem vehető ki pontosan, hogy hova tartozik: katolikus püspököt, jezsuitákat, más szerzetesrendeket ne vigyenek be Erdélybe.