Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

azonban a királyi tábla elnöki tisztére még nem történt jelölés — folytatta a konferencia —, rendelkezni kell a Guberniumnak, hogy a következő országgyűlésenjelentse be a két tisztség szétválasztását a rendeknek, s azután ő maga [!] jelöljön három személyt a királyi tábla elnökéül. Egyben pedig Pongrácz Györgyöt, aki guberniumi tanácsosság és a rendek elnöksége iránt folyamodott (az országgyűlésen be se került a rendek elnökéül jelöltek közé), megbiztatta a királyi tábla elnökségével. III. Károly jóváhagyta a határozatot. A tábla elnökére azután valóban a Gubernium tett jelölést; szótöbbséggel Pongrácz Györgyöt javasolta. Ebben a kérdésben csakúgy, mint az újjászervezés számos egyéb kérdésében, az 1736. március 18-i konferencia hozott határozatot. Maga is Pongrácz elnöksége mellett foglalt állást; egyben guberniumi tanácsosi címet és rangot javasolt neki, szavazati jog nélkül. Határozatot hozott a királyi tábla ülnökeinek fizetéséről is. Ez az átszervezés előtt rendkívül alacsony volt, évi 250 RFt. Egy, az Erdélyi Udvari Kancellária és az Udvari Kamara megbízottaiból álló vegyes bizottság előzetesen megvitatta az ügyet; a Kancellária évi 1000 RFt-ot, az Udvari Kamara ugyanannyi magyar forintot (= 833 RFt 20 krajcár; 100 RFt 120 magyar Ft-ot ért) javasolt az ülnökök illetményéül. A növekedést kincstári jövedelmekből kellett volna fizetni. A konferencia az Udvari Kamara álláspontját fogadta el (az elnök és az ítélőmesterek fizetésének kérdését újabb vegyes bizottsági ülések elé utalva). A növekedésnek az erdélyi kincstári jövedelmekből való fedezését 2-3 évre engedélyezte azzal, hogy közben a királyi tábla keressen más pénzalapot erre. A Kancellária előterjesztette azt is, hogy a királyi táblának instructiót szükséges adni állandó működéséhez; evégett rendelkezést javasolt a Guberniumhoz, hogy a királyi táblával együtt dolgozza ki azt, és a következő országgyűlésen a rendekkel is közölve azokat, „quae convenienter communicanda essent", terjessze a tervezetet az uralkodó elé. A Konferenz két módosítással fogadta el a javaslatot: szerinte a tervezetet a Gubernium dolgozza ki, majd („in quantum convenit") közölje a királyi táblával és a rendekkel, s azután terjessze III. Károly elé, egyben pedig a Kancellária is buzgólkodjék a tervezet megfelelő kidolgozásán. Ellátva még két királyi táblai ülnökség betöltésének rutinügyét, a megvitatott táblai ügyek sorában utolsóként foglalkozott a konferencia az Udvari Kamarának azzal a kérésével, hogy a fiscalis directort

382 nevezzék ki a királyi tábla számfeletti ülnökévé. A Konferenz attól tartott, hogy ezt országgyűlési jelölés nélkül a rendek sérelmeznék; így azt a formulát választotta, hogy az uralkodó „in pectore" kinevezheti számfeletti ülnökké, s utólag rendelhet el jelölést.

383 III. Károly a konferencia valamennyi királyi táblai vonatkozású határozatát jóváhagyta. Végül is az erdélyi országgyűlésen a rendek és a királyi tábla kebeléből küldtek ki bizottságot az instructio kidolgozására. A tervet előbb a rendek vizsgálták meg, majd a Gubernium, s aztán felterjesztették az uralkodóhoz. Pongrácz György, az újjászervezett királyi tábla elnöke, közvetlen az uralkodóhoz nyújtotta be memorandumát az ügyről. Mindezeket egy udvari vegyes bizottság vizsgálta meg (az Erdélyi Udvari Kancellária részvételével), majd a Ministerialkonferenz 1737. május 7-i ülésére terjesztette egyhangú állásfoglalását. A konferencia határozatát III. Károly jóváhagyta.

384 8 Trócsányi 113