F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

Kormányzó elnök esküje: Én N. N. a nemzetgyűlés által választott kormányzó elnök, az élő Istenre esküszöm, hogy a reám bízott hivatal kötelességeit, személyes felelősségem mellett úgy fogom teljesíteni, hogy Magyarország függetlensége, szabadsága s területi épsége megtartassék, és a nemzetgyűlés által hozott törvényeknek s határozatoknak foganat szereztessék. Isten engem..." A miniszterek esküje ugyanez volt.

46 A Halász által benyújtott javaslat vitája május 5-én volt. A két békepárti szószóló, Kazinczy Gábor és Kovács Lajos kérték az indítvány kiegészítését, és egy újat terjesztettek be. Javaslatukban — kevésnek érezve a „foganat szereztessék" formulát — az „engedelmesség" szó kitételének heves követelése a legfontosabb momentum. (Az „engedelmesség" szerepelt Kossuth esküforma-tervezetében is.) Halász válaszát a nemzetgyűlés nem fogadta el, és óriási többséggel tette le voksát a békepárti esküforma mellett. Ugyancsak követelte a békepárt az eskütétel nyilvánosságát.

47 A felsőház május 12-én értesítette a képviselőházat az új esküforma elfogadásáról,

48 egyben kijelölték az eskütétel napját, május 14-ét, és helyét, a református nagytemplomot, ahol a függetlenséget is kihirdették. Az eskü végleges szövege a következő volt: „Én Kossuth Lajos, a nemzetgyűlés által választott kormányzó-elnök esküszöm: a nemzet függetlenségi nyilatkozatának minden következményeiben fenntartására s engedelmességre a nemzetgyűlés törvénye s határozatai iránt. ..." A minisztereké: „Én ... esküszöm: a nemzet függetlenségi nyilatkozatának minden következményeiben fenntartására s engedelmességre a nemzetgyűlés törvényei s határozatai iránt és hogy azoknak foganatot szerzendek. .. ,"

49 A kormányzó és a miniszterek szövege csak a befejező részben különbözött néhány szó erejéig, s megegyezett Kossuth május 1-i kívánságával. Kossuthék számára elsődleges fontosságú volt a Függetlenségi Nyilatkozat kitétele, a békepárt számára a nemzetgyűlés iránti engedelmességnek a szövegbe való foglalása. A kormányzó és a miniszterek személyes felelőssége nem szerepelt az eskü szövegében; erre egyedül — ismételten — Halász Boldizsár gondolt. A nemzetgyűlésnek tehát az eskü szövege szerint nem volt biztosítéka arra, hogy végül is engedelmes lesz-e határozatai iránt a kormányzó és a minisztérium. A kormányzó a nemzetgyűlés elnökének kezébe, a miniszterek a kormányzó előtt tették le fogadalmukat. Vukovics visszaemlékezése szerint a közös eskütételnél a hadügyminiszter és Csány nem voltak jelen.

50 46 Uo. 1849. máj. 8. (Kiemelés: F. K. E.) 47 A vitát lásd: Közlöny, 1849. máj. 9. 48 Uo. 1849. máj. 13. 49 Beér—Csizmadia 427. (Kiemelés: F. K. E.) 50 Közlöny, 1849. máj. 16. Az előző számban, máj. 15-én, helyszíni tudósítás van az ünnepségről, megemlítve a hatalmas tömeg lelkesedését. Az ünnepség aktív résztvevői közül Vukovics visszaemlékezése áll rendelkezésünkre. Ő — több helyütt is — tévesen máj. 2-re teszi az eskütétel napját: „Midőn máj. 2-án a templomba mentünk eskületételre, öltönyeink bizarr különszerüsége Szemerét s utána