F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

V. Ferdinánd Olmützben 1848. december 2-án lemondott a trónról unokaöccse, a 18 éves Ferenc József javára, megbontva ezzel a pragmatica sanctio által előírt örökösödési rendet. Az állami tisztviselőket felmentette a neki tett eskü alól, és az új uralkodó iránti hűségre buzdított.

77 Ezzel az általa létrehozott államigazgatási szervek — a minisztérium —, a törvényhozó szerv elvesztette fennállásának törvényes alapját. Az 1848-as törvény nem kötelezte az ifjú Ferenc Józsefet sem, aki az azok megtartására tett eskü hiányában „bátran" felléphetett akár erőszakkal is a neki nem tetsző intézményekkel, az egész országgal szemben.

78 A magyarság alkotmányos szokásai szerint a királyt a nemzetnek kell elfogadni, megválasztani, megkoronázni, az új uralkodó személyébe belenyugodni. Ez az intézkedés egyoldalú volt, ezt a magyarság nem fogadhatta el. „És azért az országgyűlés, az ország törvényes függetlenségéhez, alkotmányához s a magyar nemzet sarkalatos jogaihoz szorosan ragaszkodva az ország s hozzá kapcsolt részek minden egyházi, polgári s katonai hatóságainak, tisztviselőinek, hadseregeinek s minden lakosainak a nemzet nevében meghagyja és parancsolja, hogy az alkotmány iránti hűség kötelessége szerint senkinek, kik erre jogosítottnak a törvény, alkotmány és az országgyűlés el nem ismerek, bármely hatóságát el nem ismerve, és senki ilyennek nem engedelmeskedve, az ország dolgaiba gyakorolni szándéklandott bármely avatkozást jogtalan bitorlásnak tekintsék s az ország és alkotmány iránti hűség törvényszerű zászlója alatt hazánkat minden idegenszerű usurpatiotól, avatkozástól s ellenséges megtámadástól megóvni s megvédelmezni hazafiúi szent kötelességöknek ismerjék. Senki, a honárulás törvényes büntetésének súlya alatt, máskép nem cselek vend vén. Mely határozatnak az ország minden hatóságaival, hadseregeivel közlése ezennel elrendeltetvén, ezen határozat mindenki általi megtartásának eszközlésére a Honvédelmi Bizottmány, mint mely az országnak jelen körülmények közötti ideiglenes kormányzatára az országgyűlés által megbízva van, ezennel határozatilag utasíttatik."

79 December 7-én Kossuth elhagyatja néhány katonatiszt kinevezési okleveléből a „király és a haza nevében" formulát.

80 A határozat december 7-én felért egy írásában is ez áll: „Er (Verteidigungs-Ausschuss) übte sechs und einen halben Monat hindurch, das ist vom October 1848 bis 14. April 1849, die Regierungsgewalt alléin aus." Szemere 1853. III. Abt. 114.) Napidíjat kapott Kossuth; a felsőház részéről br. Perényi, br. Jósika, gr. Eszterházy Mihály; a képviselőház részéről Nyáry, Madarász, Zsembery és Szemere. Pulszkynak dec. 1-től az államtitkári fizetés helyett napidíj járt, Pálffynak államtitkári, Mészárosnak miniszteri fizetés. Pázmándy Dénes és Patay lemondtak a napidíjról. 1848. dec. 30. OHB 1848:7025. eln. sz.; KLÖM XIII. 922—923. A gyakorlatban havi vagy félhavi összegben kapták a napidíjakat. Januári jelenlét után a következők kaptak: Kossuth, Eszterházy, Jósika, Perényi, Madarász és Nyáry. Pm.-intézkedés, 1849. jan. 24. KLÖM XIV. 219. Amint látható, a felsőháziak szorgalmasan részt vettek a munkában. Jósika 1851. és Jósika 1897. is tanúsítja a felsőháziak részvételét. Távoltartották magukat az ülésektől: Ember 1952. 223.; Ember 1948. 160. 77 Közlöny, 1848. dec. 9. 78 Kossuth Csányhoz, 1848. dec. 5. KLÖM XIII. 649. 79 Beér—Csizmadia 327. 80 KLÖM XIII. 676.