F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

arra is — hogy a Honvédelmi Bizottmánynak eddigi eljárásáróli — számadásokat — illetőleg tudósításokat az országgyűlésnek mutassa be."

82 Halász Boldizsár javaslata többféle irányzat igényeit is kielégítette. Egyrészt a bizottmány segítségére sietett: miniszterek kijelölésével a Honvédelmi Bizottmány és Kossuth Lajos feje fölül azt a vádat igyekezett eloszlatni, hogy az országgyűlés égisze alatt felelősség nélkül és korlátlan hatalommal — quasi dictatorice — vezeti az „alkotmányosság nélkül élni nem tudó Magyarországot". Halász idézte és cáfolta Nyáry Pál korábbi beszédét, aki veszedelmesnek tartotta, hogy „a képviselőházat és a kormányt" egyesek meg akarják különböztetni, mert szerinte a lényeg az, hogy a bizottmány által maga az országgyűlés kormányoz. Halász szerint viszont éppen arra van szükség a jó kormányzáshoz, hogy elkülönüljön az, „aki kormányoz, attól, aki által kormányoz". Érezhetően tart attól, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalom egybeolvadása, illetve kellő szét nem választása a bizottmány ellenzőinek a malmára hajtja a vizet; a pecsovicsokhoz hasonlóan — a király— kormány viszony mintájára — elhíresztelhetik: az országgyűlés kormányoz, s ezáltal a bizottmány sérthetetlen és felelősségre nem vonható. Ilyen szóbeszéd pedig a bizonytalanság érzését kelthetné az egész országban. Halász javaslata a kormányzati ágak szétválasztásáról a bizottmány visszaszorítására törekvő, bontakozó békepártnak is kapóra jött. Ezek a politikusok a hangsúlyt mindig is az országgyűlés elsődlegességére helyezték, s az országgyűlésen keresztül próbálták a bizottmány munkáját kompromittálni (erre kirívó eset lesz Madarász Lászlóé). Maga a bizottmány soha nem feledkezett meg egyébként az országgyűlés elsődlegességének hangoztatásáról, éppen azért, mert tisztában volt a törvény- és alkotmánytisztelők nagy számával. Más kérdés, hogy a tényleges helyzeten, a bizottmány forradalmi működésén ez nem sokat változtatott. Halász kinyomtatott törvényjavaslatát a Ház február 16-án kezdte tárgyalni. Több képviselő — nevek nem ismertek — zárt tanácskozáshoz ragaszkodott, erről viszont sem jegyzőkönyv, sem visszaemlékezés nem áll rendelkezésre.

83 Kemény Zsigmond emlékiratrészlete azt sugallja, hogy a zárt tárgyaláson nem tudtak megegyezni: a baloldal Kossuth omnipotenciáját féltette a minisztertársaktól, a békepárt pedig radikális személyek bársonyszékbe való kerülésétől tartott. Ennél a békepárt jobbnak tartotta a változatlan helyzetet; Nyáry, Mészáros bizonyos fék szerepét így is betöltötték a bizottmányban.

84 A sikertelenség ellenére vagy éppen ezért Halász a február 26-i ülésben újra előhozakodott indítványával. Ezúttal részletesebben fejtegette „státustani" okait. A Ház egy gyenge vita után elvetette indítványát.

85 82 A debreceni országgyűlésen benyújtott, de el nem fogadott egyetlen törvényjavaslat. Beér— Csizmadia 830. Mészáros mint egyetlen törvényesen kinevezett miniszter esete valószínűleg példa nélküli a parlamentarizmus történetében, hiszen általában a miniszterelnök lemondása egész kormányának leváltását is magával hozza. 83 Beér—Csizmadia 362., 538—539. 84 Kemény 76. 85 Idézte azon polgári államelméleti axiómákat, miszerint nem lehet egyesíteni a törvényhozó és végrehajtó hatalmat, és alkotmányosan csak felelős kormány vezethet. Közlöny, 1849. febr. 28., Beér—