F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

Kossuthon kívül helyén volt Nyáry Pál, aki az elnök helyettesének számított. A referenciáját jelentő polgári közigazgatás értelmében több minisztérium hatáskörébe tartozó ügyekben döntött. Kezdettől fogva lelkiismeretesen dolgozott a postai és rendőri ügyek felügyeletével megbízott Madarász László. A belügyi és kereskedési minisztériumoktól leválasztott osztályok személyzetét kibővítve, külön apparátust hozott létre, emiatt a közvélemény — teljesen alaptalanul — őt miniszternek, hivatalát minisztériumnak tekintette. Mészáros Lázár tovább folytatta miniszteri tevékenységét. Sok problémája volt a bizottmánnyal a katonai ügyekbe való — szerinte — illetéktelen beavatkozások miatt. Állandó panasza, hogy a hadügyminiszter tudta nélkül történtek intézkedések katonai téren, és a kormánybiztosok, hadseregparancsnokok nem a minisztériumot, hanem a bizottmányt tekintik az ország elsőrendű katonai fórumának.

71 Szemere az igazságügy-minisztériumban december 13-án vette át a vezetést, és másnap már eltávozott felső-magyarországi biztosi minőségben. Az igazságügyek ezután is Ghyczy államtitkár kezében maradtak.

72 Pulszky Ferenc működéséről a kereskedelmi minisztérium anyagában néhány kinevezés erejéig találhatunk adatokat. Tevékenysége azonban nem számottevő, hiszen december második felében Angliába távozott. Saját — s ennek nyomán az irodalom zömének — állítása szerint a kormány bízta meg külföldi segítség szerzésével, de a legilletékesebb, Kossuth úgy emlékezett, hogy Pulszky távozásához csak utólag kapta meg a bizottmány hozzájárulását.

73 így tehát, mire a megbízott bizottmányi tagok minisztereknek feleltek meg, a heti bizottmányi ülések minisztertanácsoknak . . . " (E gondolat szinte változatlanul került át az 1948-as tanulmányból.) Szabó István 1948. 103— 203. a novemberi átszervezést sikertelennek tekinti. Idézhetjük azonban a kortárs Halász Boldizsárt is, aki szerint „a tárcák nem osztattak ki vagy legalább az országgyűlés tudtára nem adatott". Közlöny, 1849. febr. 10. 71 Erről részletesen a hadügyminisztériumnál szólunk. „Csak a hadiszergyártás terén figyelhetünk még meg ezidőben hasonló külön megbízatást gróf Esterházy Mihály kezében... [ez még nov. 4-i feladat volt]. Nyáry és Esterházy miniszteri jellegű megbízatásai azonban alkalomszerűek voltak, s tisztázatlan maradt Mészáros »hadügyminiszter« helyzete is". Szabó 1948. 119—120. 72 Ghyczy a bizottmányhoz, 1848. dec. 26. OHB 1848:6952. eln. sz. 73 Szabó István szerint „sohasem vette át kijelölt munkakörét". Szabó 1948. 119—120.; Pulszky 1880.231 -tői. Eszerint december végén hagyta el az országot, hogy az OHB megbízásának eleget tegyen. (Pulszky eltávozási idejéhez: dec. 30-ról található általa aláírt FIKM-irat. Pm, Pénztári 1849:45. pü. sz. 400/m. sz.) E témáról Kossuth a következőket írta Irányi Dánielnek 1861. júl. 11. körül Cossilából: „Pulszkynak 3ik czikkét is láttam a Pesti Naplóban. Megtébolyodott ez az ember, vagy azt gondolja, hogy mi mindnyájan elvesztők emlékező tehetséginket. Gondolja csak, e szavakkal kezdi czíkkjét »1848nak végnapjaiban hagytam el Pestet ellátva levelekkel a honvédelmi bizottmány elnökétől«. No már ez mégis csak sok. Ön tudja úgy, mint én tudom, hogy elszökött hírünk, tudtunk nélkül, külföldi missiót reá bizni eszem ágában sem volt, hanem mint hivatalnokért elküldtünk a honvédelmi bizottmány üléséből, s nagy meglepetésünkre Pulszky helyett a szolga egy czédulácskát hoz, asztalán találtat, körülbelül illy tartalommal »Megyek Angliába, ha hat hétig tarthatjátok magatokat, megmutatom, mit tudok tenni«. Holnapok múlva, midőn már kormányzó voltam, jött hozzám neje Debreczenbe könnyek között esdekelve, adjak férjének valami missiót külföldön, hogy becsülete rehabiliáltassék. Soká vonakodtam, mert indignatióval valék telve, végre megadtam az asszony, nő s anya könnyeinek a kérést Batthiányi Kázmér útján... s ím ő nyomtatásban meri mondani, ... Ez már mégis sok. Mi ez: tébolyodás,