F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

Az előző napi tárgyalások értelmében szeptember 16-án kellett volna megszavazni a honvédelmi ügyekben kiküldendő bizottmány hat tagját, de ez nem történt meg más események közbejövetele miatt. A nádorhoz szeptember 15-én intézett királyi kézirat örömmel üdvözölte Batthyány Lajos miniszterelnöki jelölését, de a feltételekre, amelyeket Batthyány határozottan kikötött (lényege Jellasics kiparancsolása az országból), „e pillanatban határozott végzést hozni nem képes, mert miután az előbbi minisztérium több tagjai a legújabb törvényeket oly értelemben kezelték, melyhez megegyezését nem adhatja, e baj ismétlése ellen csupán az ajánlandó egyéniségekben találhatna biztosítékot".

4 Batthyány ilyen körülmények között nem akarta új minisztériumát megalakítani. A Ház azonban bizakodott, úgy vélte, hogy ha Bécsben nem is foglaltak állást a horvátok kiűzése tekintetében, István nádor fővezérként a táborban Magyarország érdekében működik — legalábbis ezt hitte az országgyűlés —, ezért abban reménykedett, hogy az udvar végül is Magyarország pártjára áll Jellasics ellenében. Ezért kérte az országgyűlés az újra visszalépni készülő Batthyányt a miniszterelnöki poszt további viselésére és a minisztérium kijelölésére. Batthyány helyzete nagyon nehéz volt az új minisztérium összeállításában. Bécsnek senki sem volt eléggé lojális, az elégedetlen, forrongó Pest pedig minden jelöltben egyezkedő politikust látott. A szeptember 17-én bemutatott miniszteri névjegyzék (tárcák felosztása nélkül) a következő volt: Ghyczy Kálmán, Szentkirályi Móric, br. Eötvös József, br. Vay Miklós, gr. Erdődy Sándor, br. Kemény Dénes, Mészáros Lázár.

5 Az udvarhoz 18-i kelettel küldött felterjesztés szerint Mészáros továbbra is hadügyminiszter (mellette esetleg Vetter fővezér), Deák igazságügyi, Eötvös vallásügyi; a külügyre gr. Erdődy, a pénzügyekre Ghyczy, a kereskedelmiekre br. Vay felügyelt volna. A belügyi tárcát br. Kemény Dénes, a 4 Beér—Csizmadia 236. (A nádornak Batthyányról 12-én kelt előterjesztésére van egy 24-én kelt válasz is: Károlyi 1932. II. 25. sz.) 5 Közlöny, 1848. szept. 19. A hadügyminisztert Batthyány a kijelölése utáni napon, 13-án felkérte a további hivatalnokoskodásra. KLÖM XII. 940—941. Ghyczy Kálmán, Kemény Dénes igazságügyi, illetve belügyi államtitkárok; Kemény erdélyi reformpolitikus. Gr. Erdődy Sándor (1804—1881) felsőtáblai tag, legutóbb varasdi főispán, majd fiumei kormányzó. Mindkét tisztségre a felelős minisztérium jelölte. Beér—Csizmadia 906. Mészáros Lázár I. 174. szerint miniszteri jelölésének oka: „Hogy a horvátoknak is megszűnjék azon panasza, mintha háttérbe akarnák őket tenni, és férfiaikat mellőzni: gróf Erdődy Sándor ajánltatott, mert gróf Erdődy János a magyar nyelv nem tudása miatt el nem fogadhatta a miniszteri tárcát." Vay Miklós br. (1802—1894) konzervatív politikus. 1844-től koronaőr, 1845-től helytartótanácsi tanácsos, 1848-ban erdélyi királyi biztos, akinek erélytelen működése nagy kárt okozott a kormánynak M ÉL II. 976. Noha 1848 végén visszavonult a közélettől, a szabadságharc után perbe fogták és halálra ítélték. Ezt — többek kegyelmi eljárása idején — 4 évi várfogságra változtatták amiatt, hogy önként jelentkezett a vizsgálat lefolytatására, valamint azért, mert Debrecenben kapcsolatot tartott a békepárttal. 1852. júl. 10. ÖStA Kabinettskanzlei-Akten 1852:2139. sz. Szentkirályi Móric (1807—1882) liberális politikus, az ellenzéki reformpárt egyik vezére, 1847-ben Kossuthtal Pest megye követe. 1848 elején Kossuth ellen középpárt alakításával kísérletezett. MÉL II. 756.