F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
magának tartotta volna fenn. 107 Ez az utasítás azonban fogalmazvány maradt, s erre a szeptember 12-i nap eseményei adnak magyarázatot. A nádort gondolkodóba ejtette, hogy Kossuth az országgyűlésen könnyedén hozzájuthat a hatalomhoz — ez csak idő kérdése. Vele együtt azonban a nádor nem kormányozhatott; ez sem elvileg, sem gyakorlatilag nem volt lehetséges. Odadobni Kossuthnak a kormányzás gyeplőit — ezt nem engedték meg sem saját, sem az udvar céljai. Egyedüli megoldásként kínálkozott tehát egy, az udvar számára is megfelelő személy megbízása új minisztérium alakításával, amelynek egyik követelménye szükségszerűen az volt, hogy a továbbműködő két miniszternek azonnal le kellett mondani. Szeptember 12-én a nádor tehát magához kérette Batthyány Lajost, s arra igyekezett rávenni, hogy vegye vissza lemondását; a királyi szentesítésig mint ideiglenesen kinevezett miniszterelnök jegyezze ellen a rendeleteket és „mint felelős minister a többi ügyeket is vezetni szíveskedjék". Természetesen, erről a lépésről is rögtön értesítette az udvart; enélkül komoly lépést a nádor nem is tehetett. 108 Ezzel a továbbműködő két miniszter rövid tevékenysége is véget ért; letették ideiglenes miniszterelnöki posztjukat. 109 Mészáros lemondásáról nem esett szó; őt másnap (13-án) további munkálódásra kérte fel Batthyány, mivel politikai szempontból megfelelő volt számára. Batthyány még 12-én este átírt az államtitkároknak, amely szerint újabb miniszterelnöki kinevezése értelmében a kormányt átveszi. Az államtitkárokat felkérte, hogy az új minisztérium létrehozásáig az egyes osztályok ügyeit önállóan vezessék; vele délelőttönként konzultálhattak. 110 Az államtitkárok tehát a kormányválság legelső napjaitól előtérbe kerültek az államigazgatás irányításában. A nádor és az ideiglenes miniszterelnök 12-i kelettel közös közleményben tudatta az országgal az eseményeket. Az 1848:111. tc. 11. és 12. §-ára hivatkozott a közlemény, amely szerint a király távollétében a nádor nevezi ki a miniszterelnököt az uralkodó utólagos jóváhagyásával, illetve a miniszterek személyére a miniszterelnök tesz javaslatot. 111 Szigorúan jogi szempontból tulajdonképpen az első minisztérium nem volt lemondottnak tekinthető, hiszen az uralkodó nem fogadta el a lemondást. Eszerint csak október 3-án, Batthyány lemondásának elfogadásakor szűnt volna meg az első minisztérium. El kell azonban fogadnunk a nádor királyhelyettesi funkciójából fakadó ez irányú intézkedéseket, azaz a tényleges helyzetet: a minisztérium 107 István nádor ha, Miniszteri 1848:2420. sz. lós Beér—Csizmadia 223.; ÖStA M R-Aktén 1848:2067. szept. 12. (Ez a válasz 24-én kelt.) Közli: Károlyi 1932. II. 34. Volt e tárgyban egy szept. 15-i királyi leirat, lásd: Beér—Csizmadia 235. 109 Szemere miniszter elbúcsúzott a belügyi személyzettől, s két államtitkárára bízta az ügyeket: Bm, Szemere miniszteri Vegyes. 1848. szept. 12. és 16. Másolat. Závodszky szerint 1848. okt. 2-ig az igazságügyet Szemere vezette, erről azonban nincs ismert adatunk, Závodszky sem közöl ilyet. (Esetleg a novemberi bizottmányi átszervezésről van szó.) Kossuth a hivatalos miniszteri pecsétet az újonnan kinevezett PálfFy államtitkárnak adta át néhány elintézetlen üggyel együtt. Kossuth Batthyányhoz, szept. 14. KLÖM XII. 941—942. 110 Batthyány körlevele az államtitkárokhoz, szept. 12. Batthyány min. eln. iratai 1848:587. eln. sz. 111 Közlöny, 1848. szept. 14. (A minisztérium lemondásának pontos keltét nem közli.)
