F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.

merészeli tagadni, hogy én fináncminiszter vagyok."

98 Eszerint Szemere nem mondott volna le, majd Kossuth is visszavonta lemondását, és nem mondott le Mészáros Lázár, aki a Délvidélen tartózkodott. A minisztérium lemondásának pontos dátuma körüli kortársi visszaemlékezések ellentmondásai véleményünk szerint abból fakadnak, hogy az egyes miniszterek különböző időpontokban mondtak le, s mindenki másra emlékezett. (Klapka például szeptember 8-a előttre teszi a lemondást.)

99 A lemondások elkezdődtek szeptember 5-én hg. Esterházy és gr. Széchenyi lemondásával, illetve megbetegedésével. Bécsből való hazajövetele után, 11-én reggel (esetleg már 10-én) a nádor előtt lemondott Batthyány Lajos és Deák; Klauzál 10-én keltezte lemondólevelét. Nem volt miniszter 11-én, az országgyűlési titkos tanácskozás idején Eötvös és Kossuth sem. Ragaszkodott hivatalához a fent előadott ok miatt Szemere, majd Kossuth, s tovább hivataloskodott a táborban levő Mészáros. Ő nem mondott le 1849. április 15-ig, sőt, felterjesztéseire a király 1848. október 17-én több elintézést küldött le Bécsből — a bürokrácia nagy dicsőségére.

100 Miután a miniszterelnök a nádornak és az országgyűlésnek hivatalosan szeptember 11-én jelentette be lemondását, és a kormány fejének lemondása maga után vonja a tagokét is, ezt a napot kell tekintenünk az első felelős minisztérium megszűnése dátumának. A képviselőház a nádor 11-i levelét a hatalom átvételéről törvénytelennek minősítette, és nem ismerte el a bejelentett igényt, mivel a márciusi törvények értelmében a nádor mint a király helytartója csak a felelős minisztérium útján gyakorolhatja a végrehajtó hatalmat, tehát ellenjegyzés (minisztérium) nélküli intézkedései törvénytelenek. A Ház Madarász László személyében felszólította a minisztereket, hogy miniszteri padjaikat újra foglalják el, nehogy az ország törvényes kormány nélkül maradjon; erre ült vissza Kossuth is a miniszteri padra a Ház tetszésnyilvánítása közepette.

101 Sajnos, az 1848-as törvények a minisztérium lemondásáról nem intézkedtek; könnyebb dolga lett volna az országgyűlésnek, ha erre az esetre a törvény egyértelmű útmutatást adott volna. Batthyány Lajos szeptember 13-i, Mészároshoz intézett tudósító levelében összevontan, elnagyoltan számolt be a minisztérium lemondásáról, s az ezt követő eseményekről is: „a képviselők háza Kossuthot miniszterelnöknek kiáltotta ki, s kineveztetése és a minisztérium alakításávali megbízatás végett a főherceg 98 Szemere előadása: Szeremlei 1867b I. 196—197. E munka alapján szintén közli Beér—Csizmadia 527. (Kiemelés: F. K. E.) Szemere szavai tükrözik írója elfogultságát Kossuthtal szemben, de lényegében a történteknek megfelelően adja elő az eseményeket. Vö. KLÖM XII. 906. (Itt a német eredeti található.) Szemere előadását maga Kossuth támasztja alá a Kossuth Hírlapja szept. 13-i számában, a végleges lemondás után: „Mai naptól kezdve nem szorítják kezeimet a miniszteri collegialitás béklyói." KLÖM XII. 940. A titkos ülésről nem maradt fenn jegyzőkönyv, s más feljegyzés sem áll rendelkezésre. Beér— Csizmadia 524. A nyilvános ülésről lásd Közlöny, 1848. szept. 13. 99 Szeremlei 1867b I. 197. 100 Közlöny, 1848. okt. 29. A képviselőház szept. 25-i jegyzőkönyvében ilyen formában is szerepel Mészáros rangja: táborvezér és hadministerjelölt. Beér—Csizmadia 251. 101 Beér—Csizmadia 218—219. Madarász felszólalása a szept. 11-i ülésen: Közlöny, 1848. szept. 13.