F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
mondta ki a birodalmi szervek kormányzati fennhatóságát. A bécsi osztrák minisztérium gyors, március 17-i életre hívását és a március 20-i tárcakijelölést mintegy jognak tekintette ahhoz, hogy a magyar minisztérium életbe lépéséig saját határozatait a magyarokra nézve is kötelezőnek ismertesse el, például az államadósság kérdésében. 72 Az osztrák miniszterek a két minisztérium egyesítése legmegfelelőbb formájának azt tartották volna, ha a bécsi hadi, illetve a pénzügyminiszter mellett egy-egy magyar államtitkár dolgozik. A másik megoldás a bécsi magyar miniszter tanácsosainak bevonása lett volna az őket érdeklő kérdések tárgyalásába, ami nem sokban különbözött volna a korábbi Staatsrat magyar—erdélyi szakértőinek tevékenységétől. A törvényhozó gyűlések tagjaiból egy birodalmi tanácsfélét kívántak létrehozni, amely a két végrehajtó szerv között felmerült vitás kérdésekben döntött volna. Ennek a tanácsnak lett volna felelős a magyar minisztérium is, amennyiben a tanács állásfoglalásairól, döntéseiről, illetve a közös birodalmi vagy kölcsönös érdekekről lett volna szó. Az osztrák minisztertanács augusztus 29-én fogadta el az emlékiratot, amelyet a király — egyetértése jeléül — kéziratával küldött meg a magyar minisztériumnak 31-én. 73 A magyar minisztérium a Staatsschriftre nem válaszolt hasonló módon; a feleletet az események adták meg. Batthyány Lajos és Deák Ferenc még augusztus 28-án Bécsbe utaztak, hogy az uralkodót rábírják a július 11-i országgyűlési határozatok megerősítésére. Ezek voltak: 200000 fegyveres kiállítása, amiből 40 000 azonnal hadi szolgálatba hívandó; amennyiben e hadi erő felszerelésére az országos adó nem lenne elég, 42 millió pfrt-ig hitelnyitás. Kérték volna továbbá, hogy parancsolja meg az uralkodó a magyarországi katonai parancsnokoknak a magyar kormány iránti engedelmességet, Jellasicsnak pedig az ország megtámadásától való elállást. Az iránt is érdeklődni kívántak a miniszterek, hogy az udvar mikor helyezi át székhelyét Budára, ezzel ugyanis az ország tekintélyét és védettségét akarták növelni. Az osztrák emlékirat hatására az országgyűlés száztagú küldöttséget küldött a miniszterek után, hogy a kérésnek nagyobb hangsúlyt adjon, azaz bizonyítsa a törvényhozó szerv teljes támogatását. Az országgyűlés szeptember 4-i megbízása nyomán a küldöttség 6-án érkezett Bécsbe. A király 9-én fogadta csak — megalázó huzavona után — a nemzet színe-javát magában foglaló deputációt. A küldetés — amint ezt később részletezzük — nem járt sikerrel, s előidézte a minisztériumi krízis elmélyülését, a minisztérium lemondását. 72 Az emlékirat szövege két közlésben. KH, 1848. szept. 16., 17. 73 ÖStA MR-Prot. 1848. aiig. 27., 29. fol. 200—202., 206. A Közlöny, 1848. szept. 5-i száma azt a bécsi hírt hozta le, hogy Batthyány és Deák augusztus végi utazása a magyar és osztrák hadi és pénzügyminisztériumok egyesítésével függ össze. A hírt Pulszky az Allgemeine Oesterreichische Zeitungban (1848.88. sz. 455.) cáfolta, miszerint a magyar minisztérium az 1848:111. tc.-ben életre hívott külön magyar minisztériumoktól meg nem válik.
