F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.

meg. A pénzügy nem reflektált az országos pénztár kölcsönkérésére, hanem 1849. június 30-án elrendelte a meglevő készletek beszállítását az állampénztárba, s — valószínűleg (erről az iratban nem esik szó) — innen teljesítették volna az esedékes kifizetéseket. A nádori tisztviselők — talán megneszelve a kormány közeli távozását—július 1-én ellentmondtak a rendeletnek. A pénzt nem szállították be; a pénztár további sorsáról az osztrákok döntöttek.

62 4. BATTHYÁNY LAJOS MINISZTERELNÖKI HIVATALA Az első felelős minisztérium, átvéve „a közkormányzat különféle egybekevert ágait"

63 a volt kormányszékektől, nekiláthatott azon átalakulások foganatosításának, amiket a törvény megkívánt, s melyek nélkül nem működhetett a polgári felelős kormányzás. Az államigazgatás egészére kiterjedő közigazgatási reformtól a gyógyszerésztanulók oktatásának átszervezéséig általános és részletproblémák tömege nehezedett az újonnan alakult kormányra. Mindehhez járult az új adminisztráció szervezése, beindítása, az Ausztriával való viszony rendezése, politikai és nemzetiségi problémák. A hivatalba lépés első napjától kezdve foglalkozni kellett az északi vidéken jelentkező ínséggel, a zsidóüldözéssel, amely a városokban tört ki, az északi és déli nemzetiségi ellenagitációval, a földbirtokosok és a volt jobbágyok továbbra is feszült viszonyával, a katonai erő hiányával, az osztrák minisztérium illetéktelen beavatkozásaival stb. A magyar kormány több malomkő között őrlődött: az osztrák udvar forradalminak, egyes intézkedései miatt felségsértőnek tartotta, a radikálisok viszont a királyi akarat végrehajtójának, saját politika híjával levőnek. Ezt a polgári célokat követő minisztériumot a forradalom segítette a kormányzáshoz, de politikusai a nemesi uralkodó osztályból verbuválódtak. Nem szakíthatott a törvényes király idegen hatalmával, de az önállóságért való mindennapos harc, azaz az adminisztráció gyakorlása is e kapocs ellenében hatott.

64 Munkánknak nem lehet feladata, hogy a politikai események részleteibe belebocsátkozzon. Feladatunkat elsősorban abban látjuk, hogy az 1848—49-es államigazgatás mindennapjainak bemutatásával hozzájáruljunk ahhoz, hogy az általános történet részleteiben is pontos megállapításokat tehessen. 62 Az országos pénztár a Pénzügyminisztériumhoz, 1849. jún. 15. Pm, Pénztári 1849:8805. pü. sz.; a VKM a Pénzügyminisztériumhoz, 1849. jún. 25. uo. 1849:10206. pü. sz.; az ország pénztára a Pénzügyminisztériumhoz, 1849. júl. 1. uo. 1849:10388. pü. sz. Az ország pénztára a szabadságharc leverése után a Cameral Verwaltung, majd a FinanzLandes-Direktion für Ungarn kezelésébe került más pénzügyi szervekkel együtt. 63 A júl. 1-i minisztériumi beszámoló az országgyűlésnek. KLÖM XII. 334. 64 Ez a helyzet „természetes következménye volt a minisztérium eredetének, mert ez mégis a nagy európai forradalom szülöttje maradt, habár alkotásánál a törvényes formák meg lettek tartva, s ezen eredetét nem tagadhatta soha. Forradalminak tartotta az udvar, és tűrte ugyan, de nem bízott benne; forradalmi is volt, ámbár nem érezte magát annak, s folyvást igyekezett a törvényes alapon megmaradni, s a szakítást, ameddig csak lehet, elhalasztani..." Pulszky 1880. 108—109.