F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
hozta határozatát.* 1 A rendelet értelmében a kancelláriához beadott folyamodványokat a feleknek vissza kellett adni azzal, hogy azokat a tárgyuk szerint illetékes minisztériumi osztályokhoz nyújtsák be. A helytartótanácstól és a törvényhatóságoktól érkezett, véleményezett ügyeket, valamint a már a kancelláriánál elintézett és határozattal ellátott ügyeket a hivatali eljárásból ki kellett vonni és az ügyek iratait a magyar miniszterelnökhöz kellett eljuttatni. Ez alól az eljárás alól kivételt képeztek a kegyelmi ügyek, amelyek a király személyes jogaihoz tartoztak. Az ilyen tárgyakat a bécsi magyar külügyminiszterhez kellett áttenni, amelyeket annak ellenjegyzése mellett érdemben a magyar igazságügy-miniszter intézett. A lemondott Apponyi kancellár helyett a hivatalvezető Szögyény László alkancellár személyére nézve úgy határoztak, hogy addig, amíg másképp nem alkalmazzák, ideiglenes jelleggel az álladalmi tanács tagjaként működhet. A bécsi minisztérium berendezkedése során segédkezet kellett nyújtania Esterházy miniszternek. Szögyény ki akarta vonni magát az új adminisztráció tevékenységében végzendő bármiféle közreműködés alól, és még a forradalom utáni első napokban többször le akart mondani. Az udvarnak azonban nagy szüksége volt rá a törvényjavaslatok elbírálása idején, valamint az átmeneti időben a kancellária további működésével is számoltak, és az alkancellárnak helyén kellett lennie. Szögyényt végül is a pénzügyminiszter június 18-i előerjesztése nyomán a nádor július 1-én helyezte nyugállományba teljes korábbi fizetésével, több más volt kormányszéki főbb tisztviselővel együtt. 42 A kancellária személyzetének a minisztertanácsi határozat értelmében teljes létszámban helyén kellett maradnia, hogy alapját képezze a szervezendő bécsi magyar minisztérium adminisztrációs személyzetének. A minisztertanács — Kossuth rendelettervezetének megfelelően — az egyes ügyek, az iratok átadásának módját is részletesen szabályozta. A magyar kancellária április 15-én tartotta az utolsó tanácsülést Szögyény alkancellár vezetése alatt. Az ülés napirendi pontja a minisztertanácsi határozat ismertetése, a végrehajtás módjának megtárgyalása, a problémák tisztázása volt. Végül az alkancellár felosztottnak nyilvánította a magyar kancelláriát. 43 Az alkancellárnak a feloszlatásról a nádorhoz küldött jelentése tartalmazza azokat a problémákat, amelyek a felszámolás során felmerültek. Ezekről a problémákról sem a törvény szövege, sem a minisztertanácsi határozat nem emlékezett meg. E problémákat a gyakorlat vetette fel, s a mindennapi ügyintézés során oldották meg. Kérdéses volt, hogy melyik miniszter őrizze a királyi pecsétet, amelyet addig a kancellár őrzött. Az állam pecsétjének sorsáról közvetlen intézkedés nem történt. 41 KLÖM XII. 24—26., 29—30. 42 Szögyény kérte nyugdíjazását máj. 17-én. Pm, Elnöki iktatókönyvi bejegyzés, 1848:557. sz. Erről lásd még: SzögyényMarich I. 54—55., 60. Utóbbi hely március végi egyik lemondási kísérletéről emlékezik meg, amelyet szintén nem fogadott el az udvar. A nyugdíjba helyezésről: István nádor Ita, Miniszteri 1848:1562. sz. 43 Az utolsó tanácsülés eredeti, latin nyelvű jegyzőkönyve megtalálható: ÖStA Finanzmm. 1848:1474. FM sz. A jegyzőkönyvet Szögyény és Stettner Máté írta alá. Az eseményről tudósít: PH, 1848. ápr. 20.
