F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIV. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium

volna saját személyének háttérbe szorításába az országgyűléssel szemben, ez a többi hivatalhoz képest aránytalanságot idézett volna elő, s nem maradhatott volna fenn. A közlekedési igazgató állása és felelős működése 1848 nélkül nem születhetett volna meg, hiszen lényegében megegyezik a miniszter állásával a parlamentáris kormányzat alapján.

8 1848 előtt a közlekedési ügyeket a helytartótanács és a kamara intézte, valamint 1788 óta létezett egy külön szakigazgatási szerv, az országos építési igazgatóság.

9 Az igazgatóság minden ügyével a helytartótanácsban a kereskedelmi, 1846-tól a kereskedelmi és közlekedési osztály foglalkozott.

10 Az utak karbantartásához, a folyók szabályozásához a kamara adta a pénzt a felemelt sóalapból, ami afféle fundus publicus gyanánt szolgált. 1845. augusztus 15-én királyi rendelet hívta életre azt az országos közlekedési bizottságot, amely az ország közlekedése fejlesztésének, útviszonyai javításának problémáját volt hivatva tanulmányozni, s amelynek elnöke nem is lehetett más, mint Széchenyi István.

11 Említett közlekedési törvényjavaslata lényegében e bizottság munkaterveként, irányvonalaként szolgált. A bizottság felállítása után 1846-tól az uralkodó minden tavasszal 100000 Ft-ot bocsátott rendelkezésére, amellyel elsősorban a folyamszabályozási munkákat finanszírozták. Az új szerv létrehozása szervezeti változtatás gondolatát is felvetette, amelyre azonban 1848-ig nem került sor: az építési igazgatóság kebeléből az út- és hídépítési, valamint a hajózási osztály a bizottság közvetlen irányítása alá került volna. A kamara és a helytartótanács a közösen kezelt ügy természetéből adódóan a problémákat ún. vegyes bizottságokban időről időre tisztázta, de az irányítást egyre inkább a helytartótanács ragadta magához. Ez annak ellenére így alakult, hogy a kamara külön számvevőségi osztálya intézte 1848-ig a közlekedési és építési ügyek számadási tárgyait. A felelős minisztérium részeként működő Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe a következők tartoztak: vaspályák (vasutak), vízszabályozás és szárítás, csatornák, tengeri és folyami hajózás, középítészeti tárgyak, kőutak és hidak.

12 E feladatkörök a gyakorlatban számtalan apró részfeladatot foglaltak magukba. Az építészeti igazgatóság a minisztérium létrejötte után is szerette volna megtartani korábbi beosztását és szervezeti formáját,

13 de a miniszternek más • 8 Veress is felismerte ezt Széchenyi közlekedéspolitikai működéséről írott tanulmányában, de ahogy Széchenyi „általában alkotmányjogi kérdéseknek nem tulajdonít akkora jelentőséget, mint a hatáskör pontos megállapításának és a szervezet gondos kiépítésének" (220.), úgy ő sem elemezte az alkotmányjogi problémákat. g Történetével vázlatosan foglalkozott: Ember 1942—1945. Részletesebb hivataltörténeti tárgyalását adja: Felhő—Vörös 506—520. 10 A kereskedelmi osztály ez irányú működéséről ír: Felhő—Vörös a 247. laptól. Vő. Fényes Elek kimutatása a helytartótanácsi osztályokról: Bm, Szemere miniszteri 1. 11 Andics 1975. 252. túlzással állítja, hogy Széchenyi helytartótanácsosi, bizottsági elnöki posztjával „mondhatni a kormány tagja". 12 PH, 1848. máj. 3. . 13 Ember 1942—1945. 356.