F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
sorszám, központi iktatói szám, tárgy.) Egyetlen, tévesen osztályiktatóinak nevezett segédkönyvet találunk ma a katolikus egyházi osztályban az 1848. szeptember előtti időből. Ez valójában feljegyzési könyv az iktatóból átvett és csak központilag iktatott iratokról (2175—3386. számok). A beadványok a miniszteri irodába — államtitkári hivatalba — kerültek, ahol az államtitkár bontotta a postát. Őt helyettesíthette a miniszteri titkár, az iroda főnöke. A miniszter döntötte el, hogy melyek az elnöki és melyek az osztályokhoz tartozó tárgyak. A beadványokhoz csatolt pénzt, kötelezvényeket, nyugtákat azonnal átküldték az alapítványi főpénztárnak megőrzés végett; ezt a beadványokra kívül rávezették. Kiadáskor az esetenként szükséges pénzt onnan nyugta mellett az irodafőnök, illetve miniszteri titkár vette fel. Az iktatás után, még az iratok elintézése előtt végezték el az irattári jelzeteiést is. így az osztályok minden hozzájuk került irat irattári helyét is feljegyezhették az ügy intézése későbbi fázisainak megkönnyítése érdekében. A minisztériumi segédhivatal nem volt mereven három egységre tagolva, így semmi akadálya nem volt annak, hogy az iktatók után a lajstromozók (sorjegyzők) vegyék kézbe az iratokat, s rávezessék valamennyi, az irathoz tartozó mellékletre is az iktatószámot, majd az irattári jelzetet: kútfőt, tételt. Az osztályok iratait kútfőtételes rendbe osztották, kivéve a debreceni és a szegedi időszakot. Minden osztály anyagához rendelkezésre állnak a lajstrom-, mutató- és számsorkönyvek. Több osztály anyagában (pl. alapítványi, közoktatási-elemi szak) megmaradtak az előiratok szerelését mutató felszerelési könyvek, szintén irattári segédeszközök. Az utasítás nagyon részletesen írta le a korabeli ügyintézés menetét. Lényeges vonásai közé tartozik a segédhivatali munka erős összevonása, összehangolása. A VKM első szállása Budán, az országház épületében volt (ma: Országház utca 28.). 91 A szállás természetesen szűknek bizonyult, hiszen ebben az épületben helyezték el a Bécsből leszállított nagy tömegű iratanyagot is. A miniszter a budai polgármestert szólította fel alkalmas helyiség, esetleg a Fortunához címzett vendéglő kibérelésére a minisztérium számára. 92 Végül a volt helytartótanácsi számvevőségi helyiségek egy részét kapta meg a VKM. 93 91 PH, 1848. máj. 18. 92 VKM Elnöki 1848:570., 584. m. sz., 1/551., 558. át-i szám aug. 12—13. A Kossuth Hírlapja helyeselte a Budára települést. Véleménye szerint az egész minisztérium budai működése kedvezően hathat a város magyarítására: KH, 1848. aug. 20. 93 Közmunka, Középítészeti 1848:192. kfő.
