F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
A költségvetés tárgyi és alaki hibái miatt 1848 végén Szász Károly a költségvetés lényegi átdolgozását javasolta. Legfontosabb javaslata az volt, hogy az alapítványi pénztárat és számvevőséget a Pénzügyminisztérium által irányított állampénztárhoz és számvevőséghez kell csatolni, hogy egységes legyen a pénzkezelés, a VKM pedig magát teljesen „a vallás és nevelés szent ügyének" adhassa át. Ez a javaslat találkozott a pénzügyi tárca törekvéseivel. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium csak olyan pénzt kezelhetett volna ezek után, amit speciális tárgyakra (pl. iskolafejlesztés) az országgyűlés évenként megszavazott volna, a Pénzügyminisztérium pedig az alapok nagy tömegű követeléseiből az úrbéri és dézsmaveszteségek egy részét kárpótolhatta volna. E veszteségek pótlására ugyanis addig még semmiféle intézkedést nem tudtak foganatosítani. Szász Károly jónak látta volna azokat az alapokat, amelyek kizárólag vallásfelekezeti célokat szolgáltak, az illető egyház meglevő vagy felállítandó igazgató testületének kezelése alá adni, részben azért, mert a nem katolikusokét egyébként sem az állam kezelte, 54 részben azért, mert — véleménye szerint — egy állam, amelynek kebelében több vallásfelekezet van, egyikkel sem „azonosíthatja" magát. Szász úgy vélte, hogy ha a VKM-nél megmarad az alapítványi pénzek kezelése, ugyanúgy meg kell tételesen határozni az ebből kiadható összegeket, mint az olyanokat, amelyek túllépik az alapítványi kereteket. A költségvetés tárgyi hibájául rótta fel az államtitkár, hogy egyes fontos tételek — pl. a Nemzeti Múzeum költségei — kimaradtak, míg olyanok, amelyek elhagyhatók lettek volna, szerepelnek. E vonatkozásban ugyanis csak két költség elhagyásáról döntött a minisztérium: 1848. május 25-én közleményben tudatta az egyetemi alap hiánya az év végére az alapítványi pénztár kimerülésével katasztrofális helyzetet idézett elő, mivel az országgyűlés által megajánlott pótlást nem kapták meg. A VKM 50 000 Ft támogatást kért, de ezt az OHB nem tudta megadni. A nélkülözhetetlen kiadásokra, pl. tanárok fizetése, a Pénzügyminisztérium utalt ki pénzt. Szász az OHB-nak, nov. 24.: OHB 1848:3654. eln. sz.; OHB a VKM-nak: Uo. 4395. eln. sz. dec. 5. A VKM pályázat útján kívánt kiválasztani 12 ifjút, akik Poroszországban két évig tanultak, s itthon a tanítóképezdékben tanítottak volna. Az ötlet célja az itthoni tanítóképzés javítása volt. A VKM felhívása 1848. máj. 8-ról: PH, 1848. máj. 11. Az ösztöndíjasok (16 személy) névsorát közli: Közlöny, 1848. júl. 17. A kiutazás ügye szeptemberben elakadt. A várakozó ösztöndíjasokat 1849 májusában értesítették, hogy az utazást a zavaros politikai viszonyok miatt elhalasztják: VKM Debreceni iratok 1849:717. m. sz. A földművesek képzése azt jelentette, hogy évente legalább 4 személyt szerettek volna kiküldeni a svájci Fellenberg-féle intézetbe. [Fellenberg Fülöp Manó ( 1771—1844) német nevelő és mezőgazda, a svájci Hofwylban gazdasági iskolát és mintagazdaságot hozott létre. Más irányú nevelési tevékenységet is folytatott.] A , jobb lábra állítás" magában foglalta a tanítók továbbképző tanfolyamait; az ösztöndíjas tanítók évi konferenciáit; Nevelési Szemle indítását; az alsóbb oktatásra vonatkozó pályaművek díjazását; az „érzékeltető tanmód" szemléltető eszközeinek elkészítését; a budapesti „gimnasztikus-képezde" felállítását stb. Utóbbi részére az OHB éppen december elején szavazott meg 500 Ft segélyt, gondolva a testgyakorlás előnyére katonai szempontból, egyben felhívta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy tanulmányozza az intézet államosításának lehetőségét. Közlöny, 1848. dec. 11.; OHB 1848:4333. eln. sz. dec. 6. 54 A római katolikus egyház is mozgott már ez irányban. Pl. Scitovszky pécsi püspök 1848. máj. 6-án kérelmezte a r. k. egyház alapítványainak független kezelését. VKM Elnöki 1848:24. sz.
