F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium

minisztérium Pestre való költözése után, június 15-én nevezte ki Szemere: Kún Tamást és Parlagi Endrét titkárrá, Edvi Illés Lászlót, Fromm Pált, Eleméri Istvánt (Ferenc?) fogalmazókká, valamint egy gyógyszerészi számvevőt, Schmidt Antalt. Közülük csak Kún és Eleméri voltak „újoncok" az osztályban. Ebben az évben az egészségi hivatalnokok fizetése nem maradt el a többi minisztériumi tisztviselőétől.

147 összehasonlítva a létszámot az 1848. évivel, sokkal kevesebben voltak: hiányzott a gyógyszerész, az állatorvosi tanácsos. Nagyon fontos, és a Bugát-párt befolyásával magyarázható, hogy Szemere szakított a hagyomány kényszerével, s nem nevezett ki országos főorvost az osztályigazgató mellé. Ezáltal egy ponton kiküszöbölték az ügyintézés nehézkességét. A „polgári egészségügyek osztályának igazgatója", Bugát Pál 1849. június 11-én, 1. osztályiktatói szám alatt jelentette az ország nyilvánosságának a Közlönyben, hogy az egészségi osztály megalakult.

148 Miután a létszám csak június 15-e után tekinthető teljesnek, az osztálymunka csak június végén indulhatott meg. Tekintettel a közeli szegedi költözésre, ezúttal még a tervezésre sem maradt sok idő. A polgári egészségi osztály munkája 1849-ben elsősorban a fertőző betegségek terjedésének megakadályozására irányult. Számtalan esetben foglalkoztak a kolera, a nemi betegség, az „egyiptomi" szembetegség (trachoma) ügyével: körözték a betegségek tüneteinek leírását, gyógyításának módját. A nemi betegségek orvosi leírását Pólya fogalmazta meg,

149 nem az akkori szaktekintély, Jakubovics Móric, sem az 1848. november 25-én kinevezett „bujasenyv-főorvos" Hrabovszky János. Utóbbi pedig 1849 júniusában azzal a kéréssel fordult Szemeréhez, hogy engedélyezze az osztrákok által megakadályozott tevékenysége folytatását. Az elutasítást Bugát fogalmazta meg. Hrabovszky működését „fölösleges, csak zavarokat és súrlódásokat okozó" tevékenységnek minősítette, éspedig a törvényhatósági orvosok 1848. novemberi tiltakozásaira hivatkozva. Kijelentette azt is, hogy a nemi baj elleni küzdelem egyedül csak a hatósági orvosok által valósítható meg az országban.

150 A központi hatalom exponense, Bugát saját intézménye ellen lépett fel, ez a tendencia általában jellemző volt a csoportjára. Végül is a minisztérium nem vehette kézbe a gyógyítás irányítását a vészes méreteket öltött betegséggel szemben. A Szegedre költözés után nem található adat az osztályról. Töredékesen fennmaradt iratai amúgy sem árulnak el sokat az osztály tényleges munkájáról. Ezzel az 1848—1849-es polgári egészségügyi szakigazgatás tevékenységét lezártnak tekinthetjük. 147 Közlöny, 1849. jún. 21.; Bm, Elnöki 1849:322. eln. sz. jún. 24. Bugát fizetése évi 3500 Ft volt, a tanácsosoké 2500 Ft, a titkároké 1500, ill. 1200 Ft, a fogalmazóké egységesen 800 Ft. 148 Közlöny, 1849. jún. 13. 149 Bm, Egészségügyi 1849:13. kfő. 150 Uo. 1849:1. kfő, 6. tétel.