F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium

dicus véleményének felhasználásával hozta meg döntését a helytartótanács egészségügyi osztálya, de sürgős esetekben az országos főorvos közvetlenül is levelezhetett a helyhatóságokkal. 1803-tól végezte az orvosi könyvek cenzúrázását is. 1818-tól az országos főorvost helytartótanácsi tanácsossá léptették elő, egyben az egészségügyi osztály munkáját is irányította. A két funkció egyesítése után is önállóan intézkedett pl. a törvényhatósági orvosok munkájával kapcsolatos szakkérdésekben. Erre vonatkozóan a protomedicusnak saját iratai voltak, a helytartótanácsi egészségügyi osztály iratanyagától függetlenül, ezeket azonban később részben megsemmisítették, részben az osztály irataihoz sorolták. Ma a megmaradt iratok különválasztva, mint az országos főorvos iratai találhatók a helytartótanácsi levéltárban.

96 A gyógyszerészügy függése Bécstől talán még erősebb volt, mint az egészségügy egyéb ágazataié. Osztrák gyógyszerkönyvet használtak korszakunkban is; az első magyar gyógyszerkönyv csak 1871-ben született meg.

97 A magyar patikus gyógyszerkönyvén, taksaszabályzatán, a rendeleteken kívül a legtöbb gyógyszer alapanyagát szintén Ausztrián keresztül hozatták, ezüstért, holott ők papírpénzért árulták.

98 A gyógyszertárak tulajdonosai nem mindenkor voltak egyben gyógyszerészek is; a gyógyszertár sok esetben jó befektetésként jött számításba a vagyonosok számára. A katonai egészségügy — mind az emberorvosok, mind az állatorvosok (az egykorú szóhasználat szerint baromorvosok) — teljes egészében a bécsi tábori orvosi főigazgatóság, az Oberstfeldarztliche Direction fennhatósága alatt állott. Ez még 1848 áprilisa után is változatlan maradt, az októberben történt szakításig.

99 Az orvosi réteg klikkharc közepette formálódott. A fő ellentét az egyetemi orvoskar két része között dúlt, azaz az egyetemi tanárok (belső orvosi kar) és az egyetemet elvégzett orvosdoktorok (ún. külső orvosi kar, külső tagok) között. Ellentéteik 1848-ban sokban hátráltatták a minisztérium munkáját és az egészségügyi problémák javítását. „Félek a cast szellemtől" — e szavakkal zárta levelét Szemere 1849. május 13-án, amelyben (ismeretlen címzettől) tanácsot kért a frissen a Belügyminisztériumhoz utalt egészségügyi terület „rendező capacitásairól".

100 Az orvoskari szervezettel szemben — vagy mellette — egy országos orvosegyesület lett volna arra alkalmas, hogy a saját érdekeik ellenére egymással hadakozó orvosokat egyesítse. Ennek megalakulása azonban sokáig, 1897-ig váratott magára; addig az 1837-ben létrehozott Pest-Budai Orvosegyesület volt az egyetlen ilyen jellegű fórum. Az egészségügyi problémák rendezéséről az orvosi kar küldötteiből álló választmány 1848. április 23-án, tehát már a minisztériumi hivatalok működésének 96 Htt-i Itár, Acta protomedici; Felhő—Vörös 1849-es iratokat is feltüntet az évkörben, ilyen iratok azonban itt nem találhatók. 07 Baradlai—Bársony 172. 98 Halmai 1961. 104. 99 Varga Endre 1933. 565. 100 Waldapfel 1950—1965. III. 341—342.