F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium

rendeleteket. Klauzál — a harmincadügyhöz hasonlóan — nagyon is határozott elképzelésekkel rendelkezett a postaügy átszervezéséről, nem rajta múlott, hogy a postaügy általános rendezetlensége miatt a minisztériumi postaosztályt sem sikerült megszervezni 1848 végéig.

57 1848 előtt a postaügyeket legfelsőbb szinten Bécsből irányították egységes birodalmi elvek szerint. A központosítás olyan mértékű volt, hogy a bécsi Oberhofpostverwalter maga is kénytelen volt elismerni, „dass jene Individuen, die bei den benannten zwei Landesstellen [helytartótanács, magyar kamara] zur Bearbeitung der Postgegenstânde berufen waren, mit den Verwaltungsgrundsátzen und insbesondern mit dem technischen Betriebe des Postdienstes in der Regei wenig oder gar nicht vertraut waren".

58 Magyarországon a helytartótanács és a magyar kamara között oszlottak meg a teendők az 1790:XXII. tc. alapján. Ezek között nem voltak elvi jelentőségű ügyek, sőt, az adminisztratív teendőknek is csak egy részét kezelték a magyar kormányszékek. A helytartótanács foglalkozott az igazgatási és szervezési problémákkal, a magyar kamara pedig a jövedelem kezelésével, valamint ennek ellenőrzésével. „Dieselben [helytartótanács, kamara] — az Oberhofpostverwalter szerint — waren strenge genommen lediglich die Organe, mittelst welcher wesentlichere Anordnungen und Entscheidungen den ungarischen Oberpostverwaltungen über Antrag oder vorláufige Einvernehmung der obersten Hofpostverwaltung zur Darnachachtung hinausgegeben wurden." A gyakorlat tapasztalatai és különösen a levélpostai forgalom növekedése nem a magyarországi postai szervek hatáskörének bővítésére indították a bécsi központot, hanem éppen ellenkezőleg, a központ még szilárdabban ragadta magához az irányítás gyeplőjét, mivel — úgymond — „in vielen Falién der zeitraubende Umzug durch die betreffenden Landes- und Hofstellen den Dienst getahrdet habén würde". A legfőbb udvari postaigazgatóság hatáskörét az 1843. augusztus 18-i udvari kamarai határozat szélesítette tovább, s ha birodalmi szempontból kívánatos is lett volna a német postaügyhöz hasonló, ennél is nagyobb mértékű központosítás, ez — osztrák vélemény szerint — „alléin bei der bekannten Eifersucht der ungarischen Iurisdiktionen und Landesstellen gegen jedes offenkundige Einschreiten deutscher Behörden in ungarischen Angelegenheiten, wenn selbst das Beste des Landes damit bezweckt wurde, war ein nachhaltigeres Auftreten der obersten Hofpostverwaltung weder rathsam, noch überhaupt leicht thunlich". Magyar szemszögből tekintve a kérdést, mindennemű „irigység" nélkül is megállapítható, hogy a magyar hivatalok csupán kis jelentőségű postai ügyek intézésére voltak szorítva. 57 Ambrus Mihály mb. minisztériumi vezető az OHB-nak, 1848. nov. 2.: OHB 1848:2160. eln. sz. 58 Von Ottenfeld Oberhofpostverwalter jelentése a magyarországi postaigazgatásról, 1848. ápr. 29.: ÖStA Finanzmm. 1848:406. FM sz. A továbbiakban e jelentés alapján mutatjuk be elsősorban a postaügy 1848 előtti helyzetét. Klauzál jellemzése a magyar kamara postai tevékenységéről: „Ez nem volt egyéb, mint az ún. durchlaufende Post, azaz mindenről inkább rendelkezett, mint a postahivatalról." KH, 1848. szept. 3. Szójáték a számvevőségi ügyvitelben használatos átfutó költségek mintájára.