F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium

Visszatérve Klauzálnak a harmincadügy közös igazgatásának megszervezésére vonatkozó elképzeléseihez, ő a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozónak csak a tiszta harmincadi jövedelmek beszedését és kezelését ítélte. Közös, illetve váltakozva hol a Pénzügy-, hol a kereskedelmi minisztérium feladatának tartotta a kerületi felügyelőségek, az egyesített fő- és harmincadi hivatalok állásainak betöltését, a fegyelmi vétségek elbírálását. A Pénzügyminisztérium válasza majd két hónapig váratott magára. Látszólag nem merült fel kifogás részükről a közös adminisztráció ily módon való megosztása ellen. Ellenvetéseik elsősorban a kincstári felügyelők helyzetére vonatkoztak ugyan, de úgy, hogy kifogásaik lényegében az egész adminisztrációt érintették.

40 A kincstári harmincadfelügyelők nemcsak vámjövedelmeket, hanem sóbevételt is kezeltek, s mint ilyenek, a sóügylet szempontjából kizárólag a Pénzügyminisztérium rendelkezése alá tartoztak.

41 A Pénzügyminisztérium a harmincadfelügyelőket teljesen a maga felügyelete alá akarta vonni, a kereskedelmi minisztériumnak csupán a kistisztviselők feletti rendelkezési jogot adva át. A harmincadgazdálkodásból a pénzügyi költségvetési terv 1848 második felére 1 070000 Ft-ot irányzott elő, a kereskedelmi minisztérium 1849-re 3 055 000 Ft-tal számolt. A miniszter bízott abban, hogy Ausztria — tekintettel Magyarország hátrányos helyzetére — megtéríti azon külföldi árucikkek vámját, „amelyek az ausztriai tartományokban megvámoltatván, onnan a közbenső vámvonalon át Magyarországba vámmentesen hozatnak be, május 1-től kezdve azon tekintetnél fogva, mivel e honban fogyasztatnak".

42 E célból a miniszter tett is intézkedést a magyar harmincadhivataloknál, és kérte az osztrák felet, hogy ezeket a tételeket külön mutassák ki az év végi elszámolás végett. A megtérítendő összeget Klauzál évente 100000 Ft-ra becsülte.

43 A tényleges bevétel mélyen alatta maradt a várakozásoknak a kereskedelem pangása, a háborús események, az új, Magyarországra előnyös vámszabályzat életbelépésének meghiúsulása miatt. Lukács Béla szerint 1848 második felében az előirányzott jövedelem ténylegesen befolyt, tehát 1 070000 Ft, 1849-ben viszont (január 5. és augusztus 15. között) a 3 millió, illetve az előirányzott 2 millió helyett csupán 131 481 Ft 15 kr. állt az állam rendelkezésére, amit a pesti, budai, debreceni és kassai harmincadhivatal szolgáltatott be.

44 Klauzál miniszter igen szép eredményeket mondhatott volna magáénak, ha tervei valóra válnak. Tervezett új vámszabályzatot Magyarország számára 40 A pénzügyminiszter (Stuller fogalmazványa) Duscheknek, 1848. jún. 18.: Pm, Elnöki 1848:571. PM. sz.; KLÖM XIt. 295. 41 Harmincadfelügyelők voltak Pozsonyban, Pesten, Sopronban, Kőszegen, Zágrábban, a tengerparton, Temesváron, Újvidéken, Károlyvárott, Debrecenben. Zágráb nem kezelt sójövedelmet, a soproni pedig elenyésző mértékben, de a pesti, debreceni és a temesvári felügyelő számára a sóhivatali teendők voltak a túlnyomóak. Uo.; Vő. Tiszti névtár 379—380. 42 KLÖM XII. 495. Előleges kivetés 1849-re, 1848. jún. 26.: FIKM Elnöki 1848:159. m. sz. Klauzál magyarázata a vámügy helyzetéről az országgyűlésen, aug. 29. Közlöny, 1848. aug. 31. 43 Közlöny, 1848. aug. 31. 44 Lukács 25., 89., 93. Az 1849-re tervezett 16 milliónyi rendes jövedelem 3 millióra csökkent le a valóságban. Uo. 92.