F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium
Szerepelt ugyanekkor ezek összegszerűen meg nem határozott tétele a Külügyminisztérium költségvetésében is. 23 A magyar miniszterelnök elképzelései szerint a Jasiba, Konstantinápolyba, Bukarestbe és Belgrádba kiküldendő külön magyar konzulok és ágensek ügyét Esterházynak az udvarnál és diplomáciai úton kellett volna eszközölni, ami Esterházy részéről kimerült az osztrák és az angol, valamint a francia konzulátusokról a magyar minisztérium részére adott adminisztratív jellegű tájékoztatásban. 24 Noha végül is annál nem történt volna több, mint hogy az osztrák konzulátusok keretein belül külön magyar ügyvivők dolgoztak volna, az ügyben konkrét előrehaladás nem történt. A költségvetés ősz eleji tárgyalásakor a miniszter csak annyit tudott válaszolni az országgyűlés tudakozódására: „lépések tétettek" az illető országokban, hogy elküldjék, illetve befogadják a konzulokat. 25 Amint erről a magyar külminisztériummal kapcsolatban már volt szó, Kossuth és a baloldaliak voltak azok, akik a kérdést az egyedül helyes megoldás útjára kívánták terelni, azaz önálló magyar külügyi és külkereskedelmi képviseletet kívántak az országgyűléstől. Az Ausztriával való szakítás után, 1848 végétől — elsősorban a harc fegyverszükségletének biztosítására — valóban sok helyütt voltak ügynökei a magyar kormánynak, hivatalosak és félhivatalosak egyaránt, ők azonban nem tölthették be azt a kereskedést előmozdító szerepet, amely békés körülmények között lehetséges lett volna. A kereskedelmi minisztérium a kereskedelem és vámügyekkel a kereskedelmi osztályban két szakosztályban foglalkozott, a harmincadi (lényegében külkereskedelmi) és a kereskedési szakban. Az elválasztás nagyjából az elmélet és a gyakorlat teendőivel ruházta fel az egyes szakosztályokat. A harmincadi a napi külkereskedelmi ügyekkel foglalkozott, a másik pedig a vámügy elvi szintű szabályozásával. Az elválasztásnak egy másik kritériuma, a kül- és belkereskedelem megkülönböztetése is érvényesült, amennyiben utóbbi kereskedési szak intézte a belkereskedelem, a takarékpénztárak és a magánbankok ügyeit is. Befolyásolta még ezt a szervezeti beosztást a korábbi kormányszéki gyakorlat: 1848 előtt a 23 KLÖM XII. 498., 502. A magyar kormány figyelmét a konstantinápolyi magyar kereskedelmi kolónia hívta fel arra, hogy az osztrák konzulátusok nem képviselik a magyar érdekeket. Erről lásd: Esterházy a miniszterelnöknek, 1848. máj. 31. Bécs. Királyi személye kör. mm, Elnöki 1848:94. eln. sz. A nádor továbbította a hozzá érkezett ápr. 9-i konstantinápolyi beadványt 1848. jún. 6-án: Batthyány min. eln. iratai 1848:544. eln. sz. Kiss László nevelő, a konstantinápolyi magyarok szószólója, a Pesti Hírlap levelezőjének nem hivatalos cikke e kérdésről: PH, 1848. jún. 18. 24 Batthyány Esterházynak, 1848. jún. 27.: Batthyány min. eln. iratai 1848:352. eln. sz.; Király személye kör. mm, Elnöki 1848:346. eln. sz. Esterházy a kereskedelmi minisztériumnak a bukaresti, jasi-i, galaci és belgrádi osztrák konzulátusok szervezetéről és a fizetésekről, júl. 2.: Uo. 1848:361. eln. sz. Esterházy a Pénzügyminisztériumhoz az angol és a francia al-dunai konzulátusokról, júl. 4.: Uo. 1848:422. eln. sz. 25 Szept. 1-i képviselői ülés, Klauzál felszólalása: Közlöny, 1848. szept. 3. A kereskedelmi minisztérium 1848. ápr. 27-én kérte Esterházyt, hogy járjon közben a bécsi angol követnél egy Pesten felállítandó angol ügynökség érdekében, amit az angolok már évekkel ezelőtt létre kívántak hozni, de a szándék osztrák ellenálláson bukott meg. FIKM Ker. szak 1848:5. kfő, 3. tétel.
