F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XI. Igazságügyi Minisztérium
kiadott május 15-i, június 27-i rendeletek lényegében Kossuthnak ezt az intézkedését hirdetik ki. Ezúttal a törvényhatóságoknak és a kormánybiztosoknak elég nagy szerep jutott, mert lényegében ők indították el az eljárást, ők hozták a honárulás tényét az Igazságügyi Minisztérium időközben megszervezett álladalmi ügyészi osztályának tudomására, az árulást bizonyító adatokkal együtt. Ezzel a központi kormányzat biztosította a gyors reakciót mindenfajta ilyen ténykedésre, ráadásul nemcsak a tájékozott helybeli hatóság, hanem a kormánybiztosok, a kormány helyi végrehajtó közegei útján. Szükség volt erre azért is, mert a minisztérium nem rendelkezett a kincstári ügyészekhez hasonló vidéki megbízottakkal. A törvényhatóságoknak és a biztosoknak azonban intézkedési joguk nem volt. A javak lefoglalását, zárolását kizárólagosan csak az Igazságügyi Minisztérium rendelhette el; addig a vagyonhoz, birtokhoz nyúlni nem lehetett. 58 (A minisztériumnak szándékában állt — az áttekinthetőség végett — jegyzéket készíteni a honárulók javairól. 59 ) A végrehajtás a Pénzügyminisztérium kezében volt, az ennek élén levő Duschek miniszter azonban — saját bevallása szerint is — mindent elkövetett, hogy a lefoglalást vagy az átvételt késleltesse, illetve meghiúsítsa. Az az álladalmi ügyészi osztály, amely ezekben az ügyekben az Igazságügyi Minisztérium részéről intézkedett, minőségileg különbözött az 1848-as közvádlóktól. A már említett rendeletek a lefoglalt vagyonokról, de még inkább a központi országos rögtönítélő vegyes bíróság felállításáról intézkedő június 20-i rendelet az osztályt kimondottan a kormány politikai jellegű végrehajtó szervévé tette. 60 Az államügyészi teendőket, amelyeket azelőtt a jogügy-igazgatóság látott el, az Igazságügyi Minisztérium melletti álladalmi ügyész és hivatala intézte. Farkas János 1849. május 18-án kapta kézhez megbízatását. Hivatalában rajta kívül 4 segédügyész dolgozott 1849. júniusban. 61 Az 1849. június 2-án megszüntetett jogügy-igazgatóság helyett a pénzügyi polgári pereket a pénzügyminiszter fel-, illetve alperessége mellett intézték. Ebben oldala mellé rendelték az új államügyészt, Pénzügyminisztérium máj. 1-én értesítette az Igazságügyi Minisztériumot, hogy kormányrendelet nyomán a volt nádori tiszaszentmiklósi uradalom pénzügyi kezelés alá vételére miniszteri biztosi minőségben Hollósy Mihály becskereki állami ügyvédet küldte ki. Kéri, hogy a minisztérium értesítse erről Török Gábor Torontál megyei kormánybiztost és a megye bizottmányát. IM Állad, titkári 1849:1. kfő, 133. tétel. 58 Közlöny, 1849. máj. 18., jún. 27. Ez utóbbi a máj. 18-i rendelet megismétlése és a közben tapasztalt problémák feltárása. Pi. mi a teendő a nem vétkes feleség saját vagyonának lefoglalása ügyében. 59 Pl. Kapocsfi Imre közvádló ilyen feladattal pesti és budai városi egyéneket bízott meg, s ezeknek napidíjat kért; 1849. jún. 30.: Pm, Pénztári 1849:10416., 10417. pü. sz. Igen sok birtokelkobzási ügy irata található: IM Állad, titkári 1849:1. kfő 211. tételében. 60 Közlöny, 1849. jún. 21., KLÖM XV. 554. összehasonlítja a magyar 1919-esésa francia forradalom 1794. évi intézkedéseivel, amelyek a politikai bíráskodás hasonló központosítását hozták létre: Sarlós 1970. 91. 61 Farkas kinevezése: Közlöny, 1849. máj. 19. Az 1849. jún. 19-i kimutatás: Pm, Pénztári 1849:9261. pü. sz. A 4 segédügyész korábban nem a jogügy-igazgatóságon dolgozott.
