F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

katonatisztekkel szemben. Éppen ezért nem helyezhetjük Mészárost semmiképpen egy sorba az olyan tisztekkel, akik miatt például kérnie kellett az ezredek és csapatok parancsnokaitól a magyar nyelvűséget, legalább a címzésben és pecséthasználatban.

197 Mészáros rossz közérzetéhez hozzájárult nem éppen sikeres hadvezéri működése. Ezt a rossz közérzetet állandóan mélyítette benne a hadügyminisztériumnak az OHB-val szembeni alárendelt szerepe, vagy inkább saját személyének háttérbe szorulása az OHB elnökének hadügyi vonatkozású tevékenységével szemben. Mészáros cselekvési szabadságában, önállóságában éppúgy korlátozva érezhette magát az OHB idején, mint — mutatis mutandis — 1848 nyarán, a bécsi hadügyminisztérium beavatkozásai idején. Ezúttal Kossuthnak a hadügyminiszter tudta nélkül a parancsnokokhoz intézett rendeletei csorbították a magyar hadügyminiszter tekintélyét.

198 Akár a bécsi minisztérium, akár az OHB nyúlt át a hadügyminiszter feje felett, végeredményben egyformán károsan befolyásolta a magyar miniszteriális szerv önálló fejlődését és tevékenységét. Kossuth ugyan — ezt novemberi rendeletei különösen szemléletesen tükrözik — igyekezett megvédeni a hadügyminisztérium tekintélyét az önkényeskedő seregvezérekkel és a kormánybiztosokkal szemben, de a rendelkezések hatását lerontotta saját rossz példája. Kossuth mindenre kiterjedő figyelmét, az önálló Magyarország érdekében vállalt önmegtagadó fáradozásait elismerve, Szabó Istvánnal együtt meg kell állapítanunk, hogy nem kellett volna annyit magára vállalnia, ha engedi dolgozni a minisztériumokat is, ha nem avatkozik be oly nagy mértékben ezek ügykörébe.

199 Annál inkább kellett volna ezt tennie, mert a felelős kormányzásnak Magyarországon nem voltak kialakult módszerei, hagyományai, s ezek kialakulását a fent említett körülmény nem segítette elő. A többi minisztérium vonatkozásában is megfigyelhető ez a jelenség, de különösen sok vitára adott alkalmat a hadügy kiemelten fontos területén, s itt okozták a legnagyobb kárt is az egymásnak ellentmondó vagy egymást figyelmen kívül hagyó intézkedések. Nem tekinthetjük át az ide vonatkozó kossuthi intézkedések garmadáját, hanem újból csak a kinevezések, mint hatásköri probléma idézésével szeretnénk bevilágítani a nehézségek sűrűjébe. 1849 első hónapjaiban a kinevezések vonalán lényegében nem változott a helyzet az 1848 végén szabályozotthoz képest. Továbbra is érvényben volt az a rendelkezés, hogy — az altisztek kivételével — a sereg vezérek magasabb rangú tiszteket és a törzstiszteket a hadügyminisztérium, illetve az OHB hozzájárulásával nevezhettek.

200 Az OHB jogait — a hadügyminisztériumét ennyire hangsúlyozottan nem — a seregekhez politikai céllal küldött kormánybiztosok védték. A bizottmánynak 197 Közlöny, 1849. febr. 3. Kossuth a Bocskay-csapatnak küldött német nyelvű rendeletek miatt keményen rászólt a hadügyminisztériumra is, febr. 8.: OHB 1849:1635. eln. sz.; KLÖM XIV. 364—365. 198 Vetter visszaemlékezéseinek találó szavai szerint: „Kossuthnak általában szokása volt az alárendelt parancsnokokkal fellebbvalóik tudta nélkül levelezni, nekik rendeleteket küldözgetni, s ezzel hozzájárult a sereg fegyelmének meglazulásához." Idézi: Barta 80. 199 Szabó 1948. 122. 200 Kossuth levele Gál Miklós ezredes, aradi seregparancsokhoz, 1849. jan. 3.: OHB 1849:26. eln. sz.