F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

történt. A nemzetörségi tisztekről természetszerűen e rendelet nem emlékezett meg.

33 Az intézkedés szentesítette az eddigi gyakorlatot: lényegében minden fontos ügy az udvaron és a bécsi minisztériumon keresztül történt. A rendeletnek számos hiányossága volt, ami további bonyodalmakra adott okot. Igen jellemző eset volt az osztrák hadügyminiszter által kinevezett magyar hadbíráké. A június 15-i rendeletre való hivatkozással nevezte ki őket azzal, hogy az tételesen nem sorolta fel a magyar hadügyminiszter rendelkezése alá tartozó szakigazgatási testületeket. Mészáros miniszter igen keményen tiltakozott, és kilátásba helyezte, hogy rövid időn belül új magyar törvények szerint ítélnek a magyarországi hadbíróságok, nem az osztrák szerint.

34 A nádornak a katonai kinevezések ügyében tanúsított magatartása sokat rontott a helyzeten. Tartott az udvar haragjától, határozatlanul viselkedett a magyar minisztérium képviseletében, de talán leginkább furcsa az az eljárása, miszerint egyes személyek kinevezése alkalmával előzetesen, bizalmasan kérte ki az udvar véleményét a bécsi magyar minisztérium néhány képviselőjén keresztül. Erről a magyar hadügyminiszternek nem volt tudomása.

35 A magyar minisztérium e keserű tapasztalatok ellenére a törvény előírásait igyekezett betartani. Az őszi szakítás után egészen a király decemberi lemondásáig — tehát már az OHB idején — minden katonai kinevezés a király utólagos jóváhagyásának reményében született.

36 A magyar csapatok hazahozatalának követelése a birodalom egyéb részeiből, maguknak a katonáknak a hazajövetel iránti erős elszánása (köztük a bécsi magyar testőrségé) eléggé közismert, aminthogy az ezzel kapcsolatos hadügyminiszteri magatartás is. Az a lojalitás, amely azt diktálta Mészárosnak, hogy megbüntesse a parancs ellenére hazatért magyar katonákat, teljesen értelmetlen cselekedet volt, mert Bécset ez a gesztus sem befolyásolta alapvető törekvései végrehajtásában. Az 33 Esterházy tervezete, jún. 13.: Király személye kör. mm, Elnöki 1848:248. eln. sz.; István nádor ha, Miniszteri 1848:1517. sz. jún. 15.; Közlöny, 1848. jún. 27. 34 Mészáros a bécsi külminisztériumhoz, aug. 23.: Hm, Biztossági 1848:73. kfő, 89. tétel. Mészáros a folyamatban levő hadügyészi tanfolyamra célzott, amely gyors módszerrel igyekezett hadbírákat képezni. Az osztrák minisztériummal való hatásköri vitákra, a kinevezéssel kapcsolatosan is, lásd: Mészáros Lázár I. 82—83., 161—162. 35 Az egyik ilyen személy volt Zsedényi Ede. Júl. 25-én pl. Miklósy József ny. alezredesnek az ezredesi cím megadása tárgyában ezt írta a nádorhoz: „hozzám intézett kegyes felszólítása folytán... a magyar hadügyminiszter jelentésének [felterjesztésének] visszacsatolása mellett az ausztriai hadügyminiszter bizodalmas nyilatkozatát ide mellékelve átküldeni szerencsém van, mely szerint katonai érdemei már nyugalmaztatása alkalmával tekintetbe vétetvén, az ezredesi címre egyáltaljában semmi igényei nincsenek". Az iraton kívül István írásával ez áll: „Mészáros úrnak anélkül, hogy kútforrásokat közöljük, felelendő, hogy elegendő okokat felhozva nem látom, melyek által előterjesztése igazolva lenne." Júl. 28.: István nádor Ita, Miniszteri 1848:2011. sz. Pulszky is végzett ehhez hasonló bizalmas tudakozódásokat a nádor számára. Lásd.: pl. uo. 1848:2123. sz. aug. 3. 36 „Ő Felségének utólagos jóváhagyása reményében" stb. Az OHB a hadügyminisztériumhoz, 1848. okt. 12.: OHB 1848:999. eln. sz.