F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

személyzettel, felszereléssel együtt.

113 A vonat éjjel indult Szolnokra, addig szorgosan csomagoltak a Pénzügyminisztériumban is. A szorgalmas tevékenység ellenére igen fontos dolgok maradtak hátra, olyan értékek, amelyek létfontosságúak voltak a magyar kormány számára, de a feledékenység, a szándékos hanyagság folytán az osztrákok kezére kerültek. A legfontosabb volt az 1 és 2 forintosok ércalapja, aztán a leltár alatt levő nádori ezüstnemü, a bányatermékek (főleg réz), a főpénztár nagy értékű letétéi, a pozsonyi zálogházi értékek, amelyek a bankjegyváltó fiókhivatalban kerültek az osztrák katonaság kezébe.

114 Hivatalnokaitól az államtitkár állítólag e szavakkal búcsúzott: „Lasst es nur gehen, meine Kinder, in einigen Wochen ist die ganze Komödie zu Ende."

115 A kortársi visszaemlékezések szerint Duschek nem titkolta udvarhüségét, s ezzel a „becsületes magatartással" többeket megnyert. Talán Kossuth előtt is szimpatikus volt „egyenessége", hiszen akkor sem lépett fel Duschek állandó szabotázsakciói ellen, amikor azok napvilágra is kerültek. A legfontosabb ilyen szabotázs a bankjegyek ércalapjának Pesten „felejtése"; ezért sem Duschek, sem munkatársai semmiféle felelősségre vonásban nem részesültek. A Pénzügyminisztérium debreceni létszáma a többi minisztériumhoz képest óriásinak számított. Márciusra 41 fő teljesített szolgálatot osztály- és számvevőségi ügyekben, szemben például a közlekedési minisztérium 7 emberével. A Debrecenbe rendelt tisztviselők között elsősorban olyanokat találunk, akik nem voltak forradalmi érzelműek, például Frenreisz Mihály, Fuchs Vilmos, Kamánházy János, Szlávy József, Gömöry Viktor stb. A segédszemélyzet kivétel nélkül régi kamarai hivatalnokokból állt, akiknek érzelmei nem hagytak kétséget maguk iránt.

116 Kossuthnak a minisztérium éléről történő távozása lényegében az összes haladó szellemű hivatalnokot elvonta onnan, mivel azok elsősorban az elnöki irodában tömörültek: vagy átkerültek a bizottmányi elnöki irodához, vagy más megbízatásokat kaptak Kossuthtól, mint például Trangous. Ez a létszám is kevésnek bizonyult Debrecenben a szükségeshez képest. Noha viszonylag több előadó volt, mint á többi minisztériumban, előfordult, hogy nem volt elég irányító tisztviselő a segédszemélyzet élén. A fontos pénztári szakban még áprilisban sem 1,3 Uo. fol. 210., 214. A 30-i parancsban Kossuth kivételesen kemény hangot használt Duschekkel szemben: „Ön engedékenységet esküdött az ország kormányának; Önnek nem tartozik köréhez a kormány formáját taglalni..." A levél szerint Duschek célzást tehetett Kossuthnak a bizottmány jellegére, azt utasította vissza az elnök. Duschek Debrecenből már az első napokban igyekezett a fővárosba visszajutni. Ebben állítólag még gr. Almásy Móric is segítségére volt a Wodianer-ház képviselője (Koppély Fülöp) útján. Duschek feleségének állítólagos betegségét is fel akarta használni. Vö. Duschek-per fol. 316., 333., 519—520., 569. Kálosy, dr. Löblin háziorvos, Koppély és Duschek kihallgatásai. 114 Uo. fol.; 214., 282., 314.; Pm, Pénztári 1849?20., 28. pü. sz. Eötvös Pál tanácsos levelei 1849. jan. 1., 3. Ő Pesten maradt Duschek megbízásából. 11 s Duschek-per fol. 315. Kálosy kihallgatása. 116 Kimutatás a minisztérium 1849. márc. 2-i létszámáról: 1848/49-i ogy-i iratok Lad. XX, Fasc. 2. A No 883. A tisztviselőkről egyénenként: Duschek-per fol. 237—238.