F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IX. Pénzügyminisztérium
bízta meg. 103 Ezekre a segédhivatalokra — átmeneti megoldásként, ami véglegesnek bizonyult — Duschek államtitkár felügyelt. 104 A minisztérium személyzeti kimutatásai szerint a segédhivatalokban igen nagyszámú személyzet dolgozott. Az iktatói hivatalban iktatói tisztek, gyakornokok, járulnokok; a kiadóban a segéden kívül írnokok, járulnokok, gyakornokok — ez volt a leginkább népes. Az irattárban alirattárnok, segédek, sorjegyzők, írnokok, járulnokok, gyakornokok; a levéltárban sorjegyzők, írnokok, mutatókönyvvivők, járulnokok, gyakornokok. A Pénzügyminisztérium egészét, közvetlenül pedig a segédhivatalokat érintette az elintézés alatt levő ügyek iratainak Bécsből való megszerzése. Az első sürgetéseket Pulszky, illetve Kossuth még áprilisban küldte Esterházynak, de a Finanzministerium lassúsága miatt meghiúsult az ügylet. A Finanzministerium átadott ugyan egyes különösen sürgős ügyeket, de — egy május 25-i királyi rendelet ellenére is — magánál tartotta a magyar Pénzügyminisztériumot illető iratokat. Nem volt csekély az át nem adott iratok mennyisége: 7 láda, 12 csomag. 105 Itt kell megemlíteni, hogy a két pénzügyminisztérium, az osztrák és a magyar között felmerült a közvetlen érintkezés lehetősége is a Magyarországot érintő ügyekkel kapcsolatban. A nádor a maga részéről pártolta volna ezt a megoldást, az osztrák miniszter, Krauss sem zárkózott el előle az ügyvitel egyszerűsítése érdekében. A közös, lezárnivaló ügyek zöme ugyanis e két minisztérium feladata volt. 106 A kérdésben az a május 25-i királyi rendelet döntött, amelyet az iratok átadásával kapcsolatban már említettünk. Ez a rendelet a közvetlen érintkezés kizárásával minden ilyen ügyet vagy a bécsi magyar minisztérium, vagy a két minisztérium közös megegyezése útjára utasította. Azokat az ügyeket, amelyeket az addigi gyakorlat alapján a Finanzministerium nem tudott sínre tenni, előbb királyi döntésre kellett az udvarhoz felterjeszteni. 107 Ez a bürokráciától terhes intézkedés megakadályozta a két adminisztráció gyors, rugalmas elválasztásának lebonyolítását, mivel be nem vallott célja az egész ügylet megakadályozása volt. A só- és harmincadi csempészeti ítélöszéket a korabeli szervezeti kimutatások a Pénzügyminisztérium egyik osztályaként tüntették fel. A csempészeti esetek bírói elintézése azelőtt is pénzügyigazgatási szerv, a magyar kamara elé tartozott. A vámtörvények megvédése, az ebből eredő jövedelem behajtása szükségessé tette e bírói fórum tevékenységének új körülményekhez való alkalmazását. A rendelkezés 103 Pm, Elnöki 1848:76. eln. sz. ápr. 23. Irodát (cancellaria cameralis) nem találunk a kimutatásokban. Vö. a kamarai időszakra: Fallenbüchl. 104 Lásd Kossuth ügyviteli utasítását, máj. 9.: KLÖM XII. 119. 105 Sürgetések: ápr. 18., 28.: KLÖM XII. 41., 83. Krauss miniszter 1849. jan. 22-én referált a minisztertanácsnak az iratok ügyéről. Az elintézetlen magyar vonatkozású ügyiratok — előadása szerint — az osztrák minisztériumot illetik, mivel ekkor a magyar pénzügyeket Windisch-Grátz igazgatásán keresztül a birodalmi központi szerv hatáskörébe utalták. ÖStA MR-Aktén 1848:3135. sz.; ÖStA Finanzmm. 1848:2460. FM sz. 106 István nádor Krausshoz, ápr. 23.: ÖStA Finanzmm. 1848:166. FM sz.; Krauss véleménye a folyamatban levő, a Hofkammer és a bányakamara véleményével a király elé terjesztendő ügyekről, 1848. máj. 2.: Uo. 1848:108. FM sz. 107 Uo. 1848:1473. FM sz. sokszorosított miniszteri körlevél, jún. 14. 19 F. Kiss Erzsébet 289
