F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

Ez az ügyosztály gondoskodott a számvevőségi alkalmazottak megfelelő képzéséről, sőt továbbképzéséről is.

93 A kamara főpénztára volt a legnagyobb készpénzjövedelmet kezelő magyarországi pénztár. Az egykorú pénzügyi igazgatásban a budai kamarai fizetőhivatalt olyan fő- vagy nettópénztárnak tekintették, ahol a magyarországi jövedelmi felesleg a bécsi általános kamarai fizetőhivatalba való továbbküldés céljából gyűlt össze, kivéve azt a csekély összeget, amelyet a magyarországi szükségletekre fordítottak.

94 A főpénztárnak csak olyan jövedelme volt, amit — mint tiszta jövedelmet — az uradalmi, a harmincad-, a sópénztárak, az állami jövedelem ágazatai beküldtek. A főpénztár két részlegben dolgozott: az egyik kezelte a rendes és meghatározott állami bevételeket és kiadásokat, a másik a rendkívülieket.

95 A Pénzügyminisztériumban a volt kamarai számvevőségi departamentumok tárgyuk szerint az osztályokhoz kerültek. A számvevőségi részlegeknek két fő feladatuk volt: a számadások elbírálása és a számvevőségi ügyek intézése. Ezek között olyanok is voltak, amelyek csak kapcsolódtak a számvevőségi ügykörhöz. A számadások vizsgálatát valamelyik alsóbb tisztviselő után a bíráló számtiszt, majd a főszámtiszt végezte, végül az illetékes osztálytanácsoshoz került. A főszámtiszt a korábbi kamarai számvevő munkáját vette át; ő nem számszaki, hanem elvi ellenőrzést gyakorolt. A számszaki munka pontosságáért a bíráló számtiszt felelt. Elvben 6 hónap alatt minden számvevői vizsgálatnak el kellett készülni. A pénzügyminisztériumi számvevőségen a kamarai számvevői könyveket vezették tovább. A bécsi számvevőségi előiratok kikeresése legalább annyira érintette a pénzügyi számvevői részlegeket, mint a főszámvevői osztályt. A bányászati iratokról történt elvi megállapodás alapján a válogatást Fröhlich József számvevői tanácsos irányította. Ő korábban az erdélyi udvari számvevőség Vizehofbuchhaltere volt, s a válogatást volt beosztottaival, az erdélyi feloszlatott számvevőség hivatalnokaival végezte. A munka június 4-e táján indult, 9-re befejeződött; Weisz Bernát Ferenc június 23-án 33 ládányi irat megérkezését jelenthette a bécsi külminisztériumnak.

96 A kamarai főpénztár (generális cassae cameralis praefectoratus officium), a díjazó, azaz illetékbeszedő hivatal (officium taxatoratus), a gazdasági hivatal 93 Összeállításunkat egy 1830-ban készült Vnterricht alapján készítettük. A töredékesen fennmaradt kamarai számvevőségi anyag segédkönyvei bizonyítják, hogy ez a rendszer 1848-ig érvényben volt. Lásd Fábiánné Kiss 1973.614—616. E departamentumok részletes jellemzése a kamarai történetnek a feladata lett volna, de vázlatos utaláson kívül ott más nem található. Vö. Nagy István 293., 325—330.; az Vnterricht részletezése: Central departament, 4—7. § Almásy Móric tájékoztatója Windisch-Grátz számára a kamarai számvevőség ügyköréről, 1849. jan. 11.: Abszolutizmuskori Itár, Windisch-Grátz, Általános No 191. 94 Vnterricht 10. §. 95 Uo. 18—22. §. 96 Kossuth Esterházynak, sürgetés, 1848. máj. 26.: Király személyekor, mm, Elnöki 1848:74. eln. sz.; gr. Wilczek főszámvevőségi elnök Esterházynak Fröhlicről, jún. 2.: Uo. 1848:156. eln. sz.; Wilczek Esterházynak a befejezésről, jún. 9.: Uo. 1848:228. eln. sz.; Weisz B. Ferenc Esterházynak, jún. 23.: Uo. 1848:330. eln. sz.