F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IX. Pénzügyminisztérium
A volt helytartótanácsi számvevőségnek azokat az egyéb feladatait, amelyeket az adói és alapítványi számadási ellenőrzés mellett végzett, azok a minisztériumok örökölték, amelyekhez az ügyek illetékesség szerint tartoztak. A Belügyminisztériumhoz beosztott számvevői egyének ellátták a törvényhatósági árvaszámadások, gyógyszerszámadások ellenőrzését. Utóbbihoz a kereskedelmi minisztériumi egészségügyi osztály is hozzászólt 1848-ban, ahol e célból külön számvevő dolgozott. Az illetékes belügyi osztály és az új statisztikai hivatal készítette el a népességi, foglalkozási statisztikákat, a kimutatásokat a piaci árak alakulásáról, a mértékekről stb. A belügy vizsgálta felül a pesti és a pozsonyi zálogházi számadásokat, az országos nyugpénzintézet iratait. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium gyűjtötte össze a tanügyre, a lelkészségekre vonatkozó adatokat, majd közölte ezeket nyilvántartás céljából a statisztikai hivatallal is. Az építési és közlekedési számvevési ügyek a közlekedési minisztériumhoz tartoztak, a volt helytartótanácsi úrbéri számvevők pedig a királyi kúria úrbéri osztályán dolgoztak 1848-ban. Tartományi biztosi számadásokat, újoncozási jegyzékeket a hadügyminisztérium polgári-biztosi osztálya ellenőrzött. E vonatkozásban a belügyi országlati osztállyal érintkezett, amelynek a törvényhatóságok oldaláról volt alkalma beleszólni az újoncozási és kárpótlási ügyekbe. Emlékeztetünk, hogy a megyék, városok hadiadói számadásait a pénzügyi számvevők (pénztári osztály) nézték át. Az országos pénztárhoz a Pénzügyminisztériumnak csak annyi köze volt, mint minden más minisztériumnak, azaz csak a tárcát érintő ügyekben kereste meg a nádor, akinek irányítása alatt a pénztár működött. A nádor eltávozása után a pénztár sorsa függőben maradt egészen 1849. augusztusig. 69 Számvevőségi iratok csak töredékesen maradtak ránk, így igen nehéz a számvevőségi gyakorlat minden fázisának nyomon követése. A fent elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a Pénzügyminisztérium nem vette át a teljes magyarországi pénzügyi hatáskört. Ennek oka egyrészt a pénzügyi reform hiánya, a régi alapokon nyugvó széttagolt szervezet volt, másrészt az osztrák minisztériummal rendezetlen közös ügyek és Bécsnek az önálló magyar pénzügy ellen intézett támadásai. Csak 1849. április 14-e után történtek határozottabb lépések a magyar pénzügynek a Pénzügyminisztérium által történő egységes irányítására, a régi keretek módosítására. Éppen Duschek minisztersége alatt születtek ezek az intézkedések, aki pedig leginkább a régi normák fenntartására törekedett a forradalom idején is. A pénzügyi szakember logikája ebben a vonatkozásban erősebben érvényesült a miniszteri székben, lojális érzülete ellenére is. A költségvetés összeállítása és ellenőrzése során természetesen a Pénzügyminisztériumnak kezdettől fogva minden más minisztérium által kezelt jövedelmi ág 09 A helytartótanácsi feladatokra lásd: Felhő—Vörös 391—489.; részleteiben: Ember 1940. A kamarai gyakorlatot Nagy István kevésbé részletesen mutatja be.
