F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

it a pénztári osztályhoz beosztott, a helytartótanácsi számvevőség adói részlegének volt tisztviselői ellenőrizték. (Valószínűleg azért itt és nem a hadügyminisztériumban, mert ott még központi számvevőség nem működött.) A második minisztériumban volt adói osztály. A különféle pénztáraknál történt átutalásokról és kifizetésekről szólva röviden utalnunk kell arra, mennyire kuszává tette a korabeli pénzkezelést a több fennhatóság alatt működő pénztárak léte. Nemcsak a belföldi, hanem a birodalomhoz tartozó országok pénztárai között is fennállt a kölcsönös kapcsolat. Egy vidéki harmincadi pénztárnál kifizetett illetményt például a budai főpénztár terhére írhattak, de ugyanígy fizettek Ausztriában élő nyugdíjas hivatalnokokat vagy katonai személyeket utolsó állomáshelyük vagy egyéb ok miatt magyarországi pénztárból az osztrák terhére.

61 Ez ugyan lehetővé tette az ügyfélnek, hogy pénzét viszonylag gyorsan megkapja, de bonyolult átutalási és elszámolási rendszer volt a háttérben. 1848 előtt e pénztárak év végén egyeztették tartozásaikat és követeléseiket. A forradalmi változások és a magyarországi adminisztráció önállósulása zavarokat idézett elő elsősorban az 1848. őszi események után. Addig nem volt akadálya a kölcsönösségen alapuló elszámolásnak. Véglegesen 1849. április 14. után döntötték el, hogy a magyar és az osztrák kincstár között minden kölcsönös viszony megszűnik; nálunk az osztrák pénztár terhére kifizetéseket nem eszközölnek. Ezt a rendelkezést sem hajtották végre maradéktalanul, mivel — méltányossági okból — például még a nem magyar ezredeknél szolgáltaknak is július 1-től további 3 hónapra folyósítani kívánták a nyugdíjakat az osztrák kincstár terhére.

62 A fentiek miatt is szerepelt a pénztárak közötti elszámolás a közösügyi tárgyalások napirendjén. (Lásd Külügyminisztérium.) A minisztérium története szempontjából fontos körülmény, hogy a katonai szolgálatban levők, akiket minisztériumi szolgálatra rendeltek be, fizetésüket — több-kevesebb következetességgel — a hadipénztárak valamelyikénél kapták. Az ilyen hadügyminisztériumi alkalmazottak viszont nem kerültek be az állampénztárnál vezetett nyilvántartásokba.

63 Az öröklött bonyolult számviteli rendszer reformját a minisztérium nem tervezte, és nem is lett volna rá mód.

64 61 A bécsi magyar minisztérium díjazó hivatalában 3 alkalmazott a fizetését a bécsi magyar segédharmincadhivatalnál kapta a budai főpénztár terhére, 1848. jún. 16.: Pm, Só- és pénztúri 1848:1. kfő, 44. tétel. A Pénzügyminisztérium Pulszkyhoz. Az erdélyi kancelláriai hivatalnokokat 1848. júliusra még a bécsi főpénztár fizette 1848. júl. 18.: Uo. Laskai Károly alsóházi irattárnok beadványa. 62 Pénzügyi rendelet a katonai nyugdíjakról, 1849. jún. 24.: Pm, Adóügyi 1849:9574. pü. sz. A kérdés rendezésére egyébként Kossuth már 1848 nyarán felhívta Mészáros figyelmét. Egyik átirata, 1848. júl. 17-én: KLÖM XII. 454. A jún. 24-i rendeletet sem hajthatták végre következetesen, mert pl. jún. 26—27én ez került az egyik nyugdíjkérelemre: „Miután a kérdéses nyugdíj osztrák pénztárt illet, az országnak nemzetgyülésileg kimondott függetlensége után pedig a magyar és osztrák pénztárak közti minden összeköttetés megszűnt, a folyamodó kérelmének helyt adni nem lehet." Pm, Pénztári 1849:7400. pü. sz. 63 Vö. Állampénztár. A főnapló nagy segítséget nyújthatott volna a mozgó hadügyi minisztériumi személyzet tisztázásához. 64 Vő.: a legfelsőbb katonai számvevőségi hivatali terv 3. problémája, 1848. dec. 14. OHB 1848:5969. eln. sz. A hadi számvevők elleni panaszok orvoslása céljából több tanfolyamot szerveztek. Mészáros 1849. ápr. 2-i rendelete: Közlöny, 1849. ápr. 7. i«* 275