F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

Az országos küldöttség március 16-i fogadása után, a déli órákban ült össze az államkonferencia, amely Apponyi György magyar kancellár lemondásának tárgyalása után a magyar országgyűlési küldöttség által benyújtott felirati javaslatot volt hivatva véleményezni az uralkodó részére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a lemondott kancellár pótlására a konferencia tanácskozásában felmerült br. Vay Miklós, gr. Széchenyi István neve mellett Batthyány Lajosé is, mert ez talán hozzájárult a nádornak ahhoz a későbbi lépéséhez, amellyel a konferencia határozata ellenére kierőszakolta a királytól Batthyány miniszterelnöki kinevezését.

45 A tárgyaláson az osztrák uralkodó család tagjai és a főbb tanácsosok mellett Szögyény László magyar alkancellár és br. Jósika erdélyi kancellár vettek részt. Szögyény előterjesztette a küldöttség által 15-én készített kézirattervezetet is, amelyet a nádor még aznap reggel bízott a gondjaira. Az állami konferencia ugyancsak felháborodott, s mivel estére sem jutott dűlőre a kérdés, a kancellária országgyűlési ügyek tárgyalásával foglalkozó bizottságát (Szögyény alkancellár, id. Bartal György, Zsedényi Ede udvari tanácsosok) utasította véleményes jelentés elkészítésére. A nádor közben a királyhoz is eljuttatta a tervezett kézirat szövegét egy levél kíséretében, amelyben kifejtette, hogy ő állását kötötte a minisztérium és Batthyány Lajos kinevezéséhez, és a magyarországi események olyan fenyegetőek, hogy a kérés megtagadása beláthatatlan következményekkel járhat. Célzott a bécsi forradalomnak a magyar eseményekre tett hatására, értve talán ezalatt a március 15-én az udvar által ígért osztrák alkotmányt is. Utóbbiért a magyar ellenzék is harcolt, elsősorban azon okból, hogy ezzel is biztosítsa a magyar alkotmány jobb érvényre jutását. A nádor szerint ,,. . .wenn man in Wien nicht so weit gekommen — vielleicht in Ungarn noch eingelenkt worden wàre — jetzt — ist es unmöglich — ..." Végezetül azzal nyugtatta a királyt, hogy a kézirathoz lehet kapcsolni egy olyan nyilatkozatot, amely szerint „der Staatenverband mit österreich und seinem Monarchen hier durchaus nicht gefâhrdet sein darf'.

46 Ezekben a mozgalmas órákban valósággá vált az az országgyűlésen, vezércikkekben oly sokszor kijelentett mondat, hogy a felelős kormány a reformkövetelések és az alkotmányos élet biztosítéka. Mintha nem is lettek volna a felirati javaslatban az ugyancsak gyökeres átalakítást igénylő követelések, a bécsi tárgyalások március 16-án kizárólagosan a pótlólag beadott kéziratban foglalt felelős kormánnyal foglalkoztak. A kancelláriai bizottság is félretolta a többi reformot mint mellékkívánalmakat (Nebenwünsche), s egyedül a felelős kormány követelésével foglalkozott. Említésre méltó, hogy Szögyényék és Bartal, aki kitűnő jogász volt, a véleményben szintén hivatkoztak olyan régi törvényekre, amelyek a királyi hatalom ellenőrzésére vonatkoztak. A bizottság véleménye szerint a felelősségnek a régi magyar törvényekben való gyökerezése ugyan biztosítja, hogy nem történik 45 Károlyi 1936. 28. 46 Uo. 206—207.