F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

Amikor július 20-án Perczel Mór az olasz ügy képviselőházi vitája során minisztériumi tisztségéről lemondott, a belügyminiszter a budapesti alosztály ideiglenes vezetésével Hajnik Pál tanácsost bízta meg. A minisztériumi rendőri osztály főnökségéről ekkor nem esett külön szó (augusztus 18.).

134 Szeptember 6án, közvetlenül a szeptemberi fordulat előtt nevezték ki véglegesen az „országos rendőri osztály" élére Hajnik Pált.

135 A miniszter felkérte a törvényhatóságokat is az új rendőrigazgatóval való együttműködésre, de ez inkább csak óhaj formájában hangozhatott el, mivel a rendőrségnek vidéken saját emberei nem voltak. A vidéki rendőrségi ügyekről a Belügyminisztérium csak annyit tudott, amennyi a jelentésekbe bekerült. 1848-ban — ismereteink szerint — többet nem is ért el a kormány az országos rendőrség kérdésében. Szemere továbbra is foglalkozott a budapesti rendőrség átszervezésével; augusztus 30-án új rendeletet intézett e tárgyban Hajnikhoz. Új kerületi beosztást kívánt, amelyben a lakosságból választott biztosok, valamint ezeket ellenőrző miniszteri biztosok végeztek volna felügyelői munkát. A városi biztosok nem ismerték volna az őket ellenőrzőket.

136 Az új utasítás arra utal, hogy korábban nem sok sikerrel jártak a felügyelői hálózat kiépítésében. A minisztérium lemondása után Zoltán és Hajnik irányították a rendőri ügyeket. Év végén Kemény Dénes többször helyettesítette Zoltánt. A rendőrség lemondott szervezési, országot átfogó terveiről, s elsősorban a főváros rendjének fenntartására igyekezett. Tevékenysége a következő feladatokra irányult leginkább: az idegenek szemmel tartása, útlevélrendeletek szerkesztése; a nyomdai termékek, különösen a falragaszok szigorú ellenőrzése; a postavonalak biztosítása. A rendőri osztály kevesebb személyzettel látta el feladatait, s ezek a hivatalnokok sem tartották meg a munkahelyi fegyelmet.

137 A Honvédelmi Bizottmány 1848. novemberi kormányalakítási kísérlete a rendőrség esetében valóban változáshoz vezetett. Madarász László bizottmányi tag kapott megbízást a rendőri, postai és az ezzel kapcsolatos közlekedési tárgyak kézbevételére. A Belügyminisztériumtól a rendőri, a kereskedelmi minisztériumtól a postai ügyeket elvonták, de nem az osztályok addigi személyzetével. Amint említettük, egyes elképzelések ellenére sem létesült rendőri minisztérium, hanem a rendőrség Madarász vezetésével lényegében a Honvédelmi Bizottmány közvetlen alárendelt szerveként működött 1849 áprilisáig. Farkas János „országos rendőri tanácsnok" december 10-i kelettel a következő felszólítást kapta Madarász Lászlótól, az OHB tagjától: „Miután az OHB az 134 A lemondólevél: Bm, Rendőri 1848:751. b. eln. sz.; Hajnik kinevezése: Bm, Elnöki 1848:751. sz. 135 Bm, Elnöki 1848:838. eln. sz. 136 Uo. 1848:806. eln. sz. 137 Idegenek bejelentkezési kötelezettsége a pesti alosztálynál, jún. 12-i miniszteri rendelet: Janotyckh 185

lu I. 276. sz. OHB-rendelet az útlevelekről, okt. 24.: uo. III. 896. sz. A Komárom és Baja közötti közlekedés helyreállítása az OHB megbízásából, okt. 20.: OHB 1848:957. sz. Postabontó biztosok kijelölése, nov.: Bm, Alt. iratok vegyes, iktatatlan. Röplapok figyelemmel kísérése, 1848. nov.: Janotyckh 1851a III. 960., 1146. sz.