F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

Szemere minisztériuma ügyintézésébe olyan mértékben, mint az 1848. év első hónapjaiban, nem tudott bekapcsolódni. Erre mutat június 10-i tájékoztatója is: „... Mindenik osztály magát a miniszter helyzetébe tevén, úgy dolgozik, mintha az illető osztály felelőssége egészen rajta feküdnék. Következőleg kisebb fontosságú a folyó ügyeket elvégezni (sic!), és fontosb az illető osztályban teremtőleg, rendezőleg, feltalálólag, alkotólag eljárni... Egy ember csak egy ember. Közös akarat, közös igyekezet lelkesítsen közös hazáért."

84 Debrecenben a teendők és a hivatalnokok hiánya miatt az osztálybeosztás nem volt érvényben; mindenki annyi és olyanfajta ügyet intézett, amennyit bírt. Az 1849. májusban létrejött második belügyminisztériumban is megfigyelhető bizonyos egybeolvadás az osztályok munkájában. Ez a jelenség viszont nem a debreceni és a szegedi szűkös viszonyokhoz hasonlítható, amikor még az iratok is egy közös sorozatba kerültek, hanem inkább a korábbi kormányszékek munkájához, amikor egy-egy referens különféle ügyeket intézett el az ország egy-egy területe vonatkozásában. Elsősorban a belügyi magasabb tisztviselők azok, akik több osztály érdemi ügyeit intézték; például Zeyk, Tormássy tanácsosok mindhárom (országlati, közigazgatási, rendőri) osztály előadói íveit aláírták ügyintézőként. A korábbi idők ügyintézői gyakorlatával ellentétben, ezt az osztályokon átnyúló adminisztrációt a tehetséges tisztviselők korlátozott száma, s nem bizonyos területi szempontok idézték elő. Az iratok alapján azt is feltételezhetjük, hogy egyes tanácsosoknak — mint például Kemény Zsigmond, Csengery Antal — egy bizonyos feladaton kívül nem volt részük a napi kurrens ügyek elintézésében. Emiatt is a szokásosnál többrétű ügykör jutott a hivatalnokokra. Hipotetikus megállapításunkat az támasztja alá, hogy a tisztviselők osztályba sorolásáról és referenciájáról nem maradtak ránk 1849-es adatok. A miniszteri irodát 1849-ben az elnöki titkár, Horváth Lajos vezette.

85 Szemere külön miniszterelnöki irodájáról nincs tudomásunk, s ez magyarázhatja az elnöki iroda 1848-hoz képest megnövckedett létszámát, valamint a miniszteri és miniszterelnöki iratok keveredését. Nagyon sok kormányfői hatáskörbe tartozó irat a belügyi elnöki anyagban található.

86 Az országlati osztály vezetőjét, Házmán Ferencet az új külügyminisztériumhoz helyezték át 1849. áprilisban, s feltételezhető, hogy esetleg Csengery vagy Kemény kapott megbízást e tiszt betöltésére. Az 1848. évi beosztottakon kívül ennek az osztálynak az ügyeit intézte Kúthy Lajos, Lukács György és Groffy Sándor is. Közigazgatási osztálybeli feladatokat végeztek a megmaradt hivatalnokokon kívül: Zeyk Károly, Tormássy János, Kacskovics Lajos és Rákóczi János tanácsosok, Barnay Ignác titkár, Arany János fogalmazó. Kacskovics referenciájáról emlékirataiból értesülünk: a városi, árva- és nyugdíjügyeket intézte, s külön feladatként foglalkozott a két főváros egyesítésével.

87 • 84 Uo. 1849:162. eln. sz. jún. 10. 85 Részben az egész minisztériumra, részben Szemerére vonatkozó irathagyatéka: Borsod-Miskolci Múzeum. 86 Vö. Ember 1950. 51. 87 OSzK Kacskovics fol. 72.