F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

és az önkormányzatok tevékenységét. Ez a vita azt akadályozta meg, hogy a reformnemesség továbblépjen, hogy a lényeges pontokban megegyezve és megnyugodva a részletek kidolgozásának szentelje erejét. 1847-ben Eötvös a centralisták nevében engedményt tett a megyepártoló szárnynak, de ez korántsem üdvözölhető pozitív eseményként. A helyzetet stabilizálta, de nem vitte tovább az elméleti munkát. Ezért — véleményünk szerint — a két szárny közötti ellentétek nemcsak az 1848-as törvényhozás idején bizonyultak visszahúzónak, hanem akkor is, amikor röviddel azelőtt elcsitultak.

33 Ha Deák nem marad meg a „jogi forradalom" keretei között, hanem vállalja egy esetleges társadalmi megmozdulás veszélyeit is, a felelős kormányzás gyakorlatának elvi tisztázása talán elkészült volna az adott történelmi pillanatra. Kossuth viszont politikai érzékenységével azt a helyzetet és időpontot ismerte fel tévedhetetlenül, amelyben a felelős kormányzás korántsem egyértelműen elfogadott eszméjét a nemzet követelései közé fel kellett venni. 3. A FELELŐS KORMÁNY TÖRVÉNYBE IKTATÁSA Kossuth Lajos az országgyűlés 1848. március 3-i gyűlésén mondott beszédében javasolta — többek között — a felelős kormány felvételét is a királyhoz küldendő felirati javaslatba. Úgy véljük, az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a propozíciót különféleképpen fogadták. Széchenyi március 3-án nevetett Kossuthnak eme javaslatán: a régi kormányszékek felszámolását lehetetlennek tartotta s a megyékért aggódott.

34 A Pesti Hírlap, a centralista sajtóorgánum vezércikkben üdvözölte a felelős kormányra vonatkozó javaslatot.

35 A vidéki hangulatról tudósít pl. Perczel Mór; biztosítja támogatásáról Kossuthékat a törvényhozás és a minisztériumi elképzelések ellenzőivel szemben.

36 A március 14-i felirati javaslatba lényegében Kossuth március 3-i beszédének megfelelő formában került be a felelős kormányzat követelése. így hangzik: „...arról is meg vagyunk győződve, hogy alkotmányos életünk kifejtésére, s 33 Az 1847. ápr. 5-i, márc. 15-i ellenzéki konferenciáról szóló magánlevélből tudjuk, hogy Eötvös engedményt tett a centralisták nevében. Miután „kifejtette, . . .miként Magyarországnak központosítás nélkül jövendője nem lehet, azonban míg ezt a felelős kormánnyal együtt ki lehetne vinni, ő is megnyugszik a megyei rendszer védésében s csak azt kívánja, miként a központosított felelős kormány elérendő célul tűzessék ki, melyre minden igaz ellenzéki ember törekedni, s ereje szerint működni köteles legyen." KLÖM XI. 129. Az 548. oldal 26. jegyzetében van szó arról, hogy a két szárny ellentéte csak az 1848-as törvényhozás idején szolgált akadályul. 34 Titkárához, Tasnerhez: „Tegnap, hahaha, Kos — keresztül vitte egy követi Conferentiában —, hogy ma a kerületben azt fogja indítványozni miszerint felelős magyar minisztériumot adjon nekünk a fejedelem. — Nagy bajjal — nekünk csak annyi sikerült, hogy ezt ma circumseriptive fogja tenni ... Mi történjék a kancelláriával, tárnokkal, kamarával ... mi legyen a megyékbül ... mi nem foghatjuk meg. x" 1526 utáni gyűjtemény, Tasner 476. sz. 1848. márc. 3. 35 PH. 1848. márc. 7. 36 Perczel Kossuth-hoz: „. . .mindennemű alattomos vagy nyílt ellenizgatások megsemmisítésére készen állunk." Kossuth iratai időrendben I. 405. sz. Komárom, 1848. márc. (Helyesen márc. 22. után, hiszen a sajtótörvény elleni pesti márc. 22-i tüntetésről is megemlékezik a levélben.)