F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

Az országgyűlési hivatalnokok felügyeletéről nincsenek közvetlen adataink. Ügyviteli utasításuk nem ismeretes; csupán a kiadott hivatalos névsor (Lakkönyv) és a fizetési listák adnak felvilágosítást létszámukról, beosztásukról. Eszerint mindkét Házban volt l-l irattárnok, 3 (képviselőház), illetve 2 (főrendiház) irattári jegyző, 9, illetve 6 írnok, 11 házigazgatótiszt és teremőrök. Utóbbiak látták el a termeken belül a rendészeti feladatokat. A képviselőházban alirattárnokra is szükség volt. Az országgyűlési hivatalnoki állásokra a belügyminiszter pályázat útján keresett alkalmas személyeket.

9 A következő országgyűlésekre — az 1848. július 18-án elfogadott házszabály tervezet szerint — a Ház tiszteinek és az alárendelt személyzetnek a megválasztása és alkalmazása az elnökséget illette meg (100. §).

10 A fizetések folyósítása mindenképpen a belügyminiszter gondja maradt, mivel az országgyűlési költségek e tárca költségvetésében szerepeltek. Az országgyűlési adminisztrációhoz tartoztak az országgyűlési gyorsírók és beszédszerkesztők is. Munkájuk ekkoriban szorosan kapcsolódott a kormány hivatalos lapjának, a Közlönynek a munkájához: ennek alapján közölték az ülések naplóját.

11 Az országlati osztály iratanyaga gazdag a népképviseleti országgyűlés követeinek választására vonatkozó iratokban. Sok esetben megtalálhatók a választókerületek térképei is az egyéb iratok mellett. Értékesek a választópolgári névsorok, valamint az egyéb szempontból készült összeírások.

12 Utasítást kapott az osztály 1848. április 3-án a határőrvidéki átszervezésre vonatkozó részletes tervek elkészítésére, de ennek még előmunkálatairól sem maradtak fenn adatok, nem tekintve a kormánynak ez irányban tett egyéb intézkedéseit.

13 Ugyancsak 1848-ban ez az osztály kezelte Zoltán államtitkár irányításával a kiemelkedő értékű Jankpvichalapot. E tekintetben az osztályigazgató biztosként működött.

14 A Közlöny — címével. A kútfők címe sokszor többet ígér, mint amennyit tartalmaz. Pl. az országgyűlési ügyek ( 1. kfő) a lefordított vagy magyar nyelvű törvényszövegek, illetve a Függetlenségi Nyilatkozat szétküldésére vonatkozik. 9 A pályázati felhívás: Közlöny, 1848. jún. 26. 10 Beér—Csizmadia 131. 11 A házszabálytervezetben szerepelt 77. §-t a tárgyalás során törölték. Ennek tartalma: a Ház tanácskozásai gyorsírók által feljegyeztetvén, levéltárába tétetnek. Uo. 129. 12 Bm, Országlati 2. kfő. Találhatók még térképek a Közösen kezelt általános iratokban is: Bm, Ált. iratok 1848:2435., 2440., 2516. b.sz. A zsidók összeírását Szemere belügyminiszter az 1848:1261. b. szám alatt rendelte el a minisztérium működésének első napjaiban kitört zsidóüldözések miatt. Az 1840:XXIX. tc. által szabályozott települési rendszer ellenére több helyütt szabálytalan módon települtek le, ami növelte az irántuk táplált ellenszenvet. Szeremlei 1867b I. 82. Ezek az összeírási ívek részben az országlati osztálynál vannak a 9. kfőben, részben a rendőri osztály 21. kfőjében. Egyéb összeírásokra is felhívjuk a figyelmet: 1847. évi cigányösszeírás: Bm, Ált. iratok 1848:2372. b. sz.; Az 1848. évi vakok, siketek és őrültek összeírása: uo. 1848:2519. b. sz. (egy egész csomó). Utóbbiak összeírását a helytartótanács 1847. dec. 17-i elnöki leirata rendelte el. A törvényhatósági főorvosi jelentések az országos főorvoshoz, Stáhly Ignáchoz futottak be, aki ezeket 1848. márc. 24-én, illetve ápr. 9-én terjesztette fel a helytartótanácshoz. Stáhly márc. 24-i összesítő jelentése szerint az országban akkor kb. 7532 vak, 7229 siketnéma és 2420 tébolyodott ember élt. Bm, Rendőri 1848:10. kfő, 12. tétel. 13 1848/49-i Mm, Vegyes Bm. 14 1848. máj. 20. Bm, Szemere miniszteri I. (Az alapokról szó esik a számvevőségnél.)