F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

Az olyan új feladatokat nem tekintve, mint például a nemzetőrség vagy a választások lebonyolítása népképviseleti alapon, ez az ügykör a helytartótanács tevékenységének igen nagy részét tartalmazza. A kancelláriától az országgyűlés adminisztrációjával kapcsolatos feladatokat örökölte a minisztérium. A Belügyminisztérium történetében a minisztérium általános történetéhez kapcsolódóan időbelileg több korszakot különböztethetünk meg. Az első 1848. szeptemberig, a minisztérium lemondásáig tartott. Szemere Bertalan miniszter az elsők között volt, aki hivatalát megindította. Az 1847—1848-as országgyűlés munkájában, a miniszterelnöki hivatal szervezésében, a minisztertanács ülésein tevékeny részt vállalt. Pecsétje a miniszterek közül elsőnek jelent meg, hivatalba lépésének kezdő napján, április 20-án.

2 Első körlevelét április 21-én küldte a törvényhatóságok vezetőihez, a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány megszűnése után, amelynek szintén tagja volt. Ebben öt, illetve háromnaponkénti jelentéseket kért a vezetőktől, illetve a főispánoktól a közrend és a béke állapotáról. E rendelettel állandó kapcsolatot létesített a központi szerv és a vidékiek között.

3 Hivatali helyiségeit, minisztériumával együtt, április 21-én foglalta el, s az első minisztériumi tanácskozást, „kollégiumot" április 23-án hívta egybe.

4 Államtitkárai, br. Kemény Dénes erdélyi politikus és Zoltán János Szabolcs megyei politikus, tisztségviselő lettek. Április végén a fővárosban arról beszéltek, hogy az egyik államtitkár Házmán Ferenc budai városi tanácsos lesz, de csak tanácsosi, később osztályigazgatói tisztet töltött be.

5 A Pénzügyminisztérium analóg gyakorlata és a reszortok szerint is úgy látszik, hogy Kemény Dénes az úgynevezett politikai ügyekkel, Zoltán János a minisztérium adminisztratív ügyeivel megbízott miniszteri helyettes volt. Kemény elsősorban az országlati és közigazgatási osztályok ügyeivel foglalkozott, Zoltán a rendőriekkel. Tevékenységük köre nem válik el élesen, Zoltánra például több nehéz politikai jellegű ügy kivizsgálását is rábízták, ilyen volt: Eszék feladása, a fővárosi macskazenék értelmi szerzőinek, a lánchídi baleset okának felderítése. A minisztert viszont elsősorban Kemény helyettesítette. A Belügyminisztériumban az első kinevezési hullám 1848. április végén—május elején volt. Szemere április 26-án terjesztette fel az államtitkárok, osztályigazgatók, tanácsosok, titkárok nevét, s e fő hivatalnokokat a nádor április 27-én ki is nevezte.

6 Az alkalmas személyek kiválogatását Szemere Bertalan már akkor 2 Kumorovitz 227, 1849-ben készült külön elnöki pecsét is, ez látható pl. Közmunka, Középítészeti 1. kfő, 3. tétel. 3 Az utasítás szerint „. .. a rendnek és csendnek fenntartó erejét és elemeit a népben és a népnek illető osztályaiban kell önnek feltalálnia, különösen azáltal, hogy a nép téveszméibői felvilágosittassék, és azáltal, hogy a vagyonosokbul a törvény értelmében a nemzetőrség szaporittassék..." Bm, Alt. iratok 1848:5. sz. * OSzK Jakab fol. 6. 5 PD, 1848. ápr. 22.; Pulszky 1880. 84. Zoltán Jánosról: Nagy Iván XII. 421-^23. Eszerint régi Ugocsa megyei család, csepei előnévvel. Kézírása szerint idősebb ember lehetett, munkája szerint pedig lelkiismeretes tisztviselő. 6 Bm, Elnöki 1848:56. b. eln. sz. ápr. 26.; István nádor Ita, Miniszteri 1848:947. sz. ápr. 26.