F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium

VII. „KIRÁLY SZEMÉLYE KÖRÜLI MINISZTÉRIUM". KÜLÜGYMINISZTÉRIUM Voltak-e 1848—1849-ben magyar külügyek és magyar külügyminisztérium — ez a kérdés mindenképpen felmerül, ha arról a minisztériumról szólunk, amely kezdetben Bécsben működött a régi diplomata, volt londoni követ herceg Esterházy Pál irányítása alatt, s amelynek tevékenységi körét az uralkodó „a kapcsolt birodalmam többi részeiveli érintkezések" körére szorította le.

1 Az 1848:111. tc. 13. §-a, amely a közös ügyeket kellőképpen nem határozta meg, csak arról szól, hogy a „ministerek egyike folyvást Ő Felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, mellyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli". Az országgyűlési tárgyalások során igen lényeges változást eszközölt ebben a passzusban a felsőház. Eredetileg ugyanis a képviselőház fogalmazásában az állott, hogy „mindazon külviszonyokban" képviseli a bécsi magyar minisztérium az országot. A képviselőház szándéka szerint tehát ez külügyi minisztériumnak indult, s hogy ténylegesen annak, nemcsak Pesten „kívülinek" azaz bécsinek, arról a „kül" szócskának a szövegből való töröltetése árulkodik. A minisztériumi törvény szerint tehát nincs magyar külügyminisztérium, és hogy miért nincs, ezt az utódok többféleképpen magyarázták és magyarázzák.

2 Thallóczy Lajos felfogása szerint a magyar országgyűlés a külügyek intézését felségjognak tartotta, ezzel együtt azonban nem jelölt meg semmilyen fórumot, amely a magyar külügyeket lett volna hivatva kézben tartani. 1848 előtt az uralkodó a külügyi vezetés felségjogát az udvari kancellária útján gyakorolta, amely egyben a dinasztia ügyeit is intézte. 1848-ban a külügyminiszter (és miniszterelnök) a kabinet tagjaként egyúttal a Habsburg-család ügyeit is intézte, mint azelőtt a kancellária.

3 Thallóczy szerint a magyar törvény szövegezése, illetve annak hiányossága azt sugallja, hogy a magyar országgyűlés hallgatólagosan elismerte az osztrák külügyminiszter illetékességét a magyar külügyekben is, mivel a király felségjogát a külügyekre vonatkozóan ő gyakorolta. Thallóczy okfejtését követve, szerinte—és mások szerint — nem lehet érv a magyar külügyminisztérium léte mellett a magyar és osztrák hivatalos szervek által egyaránt használt 1 A nádori hivatalban „érintkezési minisztérium" címen nyitottak oldalt az iktatókönyvben. Erről megemlékezik: Hajnal 21. 2 Ember 1950. 54. a törvény szövegére támaszkodva jelenti ki, hogy ez a minisztérium nem külügyi. 3 Thallóczy 203—204.