F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VI. Az erdélyi államigazgatási és igazságszolgáltatási szervek 1848—1849-ben. A magyar minisztérium területi illetékessége

Fizetési utasítást a magyar vallásügyi miniszter, illetve az Erdélybe május 31-én kinevezett katolikus egyházi és iskolaügyi kormánybiztos, Keserű Mózes adhatott ki.

65 A Pénzügyminisztérium helybenhagyta az ideiglenes tervezetet, s Debreczeni miniszteri biztost az eredetileg Granzenstein részére készült április 6-i utasítás megtartására szólította fel. Duschek — szokásához híven — önálló cselekedetekre biztatta Debreczenit: csak akkor kellett az erdélyi kormánybiztoshoz fordulnia, ha a politikai kormányzat véleményét feltétlenül ki kellett kérni. Amint említettük, a törvényhatósági átszervezés vonalán csak kezdetleges és névleges eredmények születtek, több tervezet maradt ránk mind a vezető politikusok, mind a kormánybiztosok részéről.

66 2. HORVÁT-SZLAVÓN, DALMÁT RÉSZEK Utalva az 1848 előtti magyar országos kormányszervek területi illetékességéről mondottakra, az ezek örökébe lépő magyar minisztérium illetékességének érvényesülni kellett a horvát-szlavón területen és Fiúméban, azaz a kapcsolt részeken is. Fiúméról és a buccarii kiváltságos kerületről mint szabad tengerkereskedési kerületekről külön törvény intézkedett, az 1848:XXVII. tc. A két terület két külön törvényhatóságot alkotott a „tengermelléki főkormányzó" mint közös kapitány, királyi kormányszéki elnök vezetése alatt. A kerületek közvetlenül érintkeztek a kormánnyal, a többi törvényhatósággal. Fő tisztviselőik az alkapitányok lettek. Az április 29-én a nádor által kinevezett új főkormányzó, gr. Erdődy János május 30án megtartotta Fiúméban az első kapitánysági ülést.

67 Június—július folyamán a belügyi hatáskörbe tartozó tengermelléki kormányszékhez több kinevezés történik; a költségvetés is konkrét összeggel mérte fel az itteni kiadásokat.

68 A fiumei kerület képviseltette magát a magyar országgyűlésen. A horvát-szlavón vidéket a törvények úgy tekintették, mint a korábbi időben: a választási 1848:V. tc. az országgyűlésre követet küldő törvényhatóságok között felsorolta a szlavón megyéket (Verőce, Szerem, Pozsega) és Horvátországot is. A III. tc. 2. §-a szerint az uralkodó „az országban s ahhoz kapcsolt részekben... a végrehajtó hatalmat a törvény és alkotmány ösvényén", a 3. §-ban megnevezett „független magyar ministerium által" gyakorolja. A bécsi és a pesti forradalom nyomán felélénkült horvát nemzeti törekvéseket azonban nem elégítette ki a helyzet 65 A Pénzügyminisztérium Debreczeni Márton miniszteri biztoshoz, 1849. júl. 21. Pm, Pénztári 1849:11 744. pü. sz.; Keserű Mózes kinevezése. Közlöny, 1849. jún. 10. 66 Kormányzó, Elnöki 1849:7873., 7874. eln. sz. jún. 2., 3. Kolozsvár. A terveket a kormányzó máj. 27-én kérte a 6566. eln. sz. alatt. Az erdélyi kormánybiztos jún. 20-án küldte meg az új közigazgatási felosztásról és a megyék rendezéséről készített tervet, amelyet Kovács István és Herczeg Lajos állított össze. Uo. 1849:8804. eln. sz. Erről lásd /. Tóth Zoltán 85—86. 67 PH, 1848. jún. 10. 68 Bm, Elnöki 1848:447. eln. sz.